A hazárdjátékok ellen most ujból akczióba lép a kormány. Ez talán az egyetlen olyan veszedelem, amin még a kormányok ereje is megtörik. A Duna áradása, a pestis, meg más katasztrófák ellen már rég kitalálták az orvosszert, a hazárdjátékot azonban se orvos, se kormány nem tudja megfékezni.

Tetszik tudni, milyen alapon játszottak manapság bakkot? Egy-egy játékos apránként ötven-hatvanezer korinát huzott ki a zsebéből. Ötszázkoronás és ezerkoronás zsetónokat kellett csinálni, amik azelőtt egyáltalán nem léteztek.

Ötvenezer koronát csak egyetlen sóhajjal hagytak ott a játékosok: „ejnye, ha ezt tudom, akkor nem játszom keresztül a randevút, amit Pintyőkének adtam, a Kartell-szinház másodszubrettjének”.

Délután öttől tizenkettő éjfélig folyt, zsongott, ugatott az a játék, a krupiéknak már annyira jól ment, hogy még konfilison is jártak, ami van olyan nagy szó, mintha saját automobilt tartottak volna. Meg volt őrülve Pest. Az emberek hajitották maguktól a pénzt, mert féltek tőle, mert árdrágításon szerezték.

Hála istennek, most megszünik a bakk, a chemin, a makaó. Most majd szerény lórumot fognak játszani a hadimilliomosok. Aki az össz vöröst összefogja, az nyolczezer koronát kap a partnereitől. Aki a „kirakósban” nyer, az kap tizezer koronát, mint prémiumot és minden megmaradt lap után ezret-ezret.