A „Nation” czímű angol lap július 16-iki számában a versailles, haditanácsnak a lengyel és cseh-szláv kérdéssel szemben való állásfoglalását teszi bírálat tárgyává, valamint az entente államférfiainak azóta e kérdésekben tett nyilatkozatait. Ezeket mondja:
„A versaillesi haditanács kötelezte az entente ot arra, hogy pán-lengyel államot alapítson a tengerhez való megfelelő kijárattal. A haditanácsunk a cseh-szláv kérdésről történt nyilatkozatai másrészt némileg határozatlanok voltak. Ezt a határozatlanságot azonban Pichon, Balfour és Lansing táviratai megszüntették.

Pichon úr nyilatkozata kötelezi Francziaországot a cseh-szláv függetlenség eszményének megvalósítására. Balfour ezt a nyilatkozatot minden korlátozás nélkül elfogadja és Lansing táviratilag szintén csaknem ugyanolyan korlátlansággal és határozottsággal hozzájárul ehhez. Szónoki frázisok, a melyek Ausztria szlávjainak fölszabadításáról regélnek, rendesen vagy sokat jelentenek, vagy éppenséggel semmit. Midőn azonban egy külügyminiszter egy másik külügyminiszternek szövetséges társunk külügyminiszterének - hozzájárulásával proklamálja, hogy fölállítja a független cseh államot, melybe a magyarországi tótok is tartoznak - akkor már nem pusztán elasztikus retorikával állunk szemben.

Az ilyen nyilatkozatok hatálytalanítják Balfournak, Lloyd Georgenak meg Wilsonnak megannyi oly értelmű nyilatkozatát, hogy nem azért harczolunk, hogy Ausztria-Magyarországot feldaraboljuk. Mert természetes, hogy a cseh-szlávokat nem vagyunk képesek függetlenekké tenni a nélkül, hogy Ausztria-Magyarországot teljesen fel ne bontsuk és kis részekre ne daraboljuk szét. A kettős monarchia más területeit elszakíthatnók a nélkül, hogy a Habsburg-féle államalakulatot megsemmisítenők; Csehország azonban Közép-Európának kellő közepén, a szíve helyén fekszik és egy ilyen hadiczélt csak Bécsnek – ha ugyan nem Berlinnek - elfoglalásával vagyunk képesek megvalósítani. A knock-out-csapás tehát megszűnt oly kérdésnek lenni, a melyet a szónok karzatának szán; politikává vált ez, olyan politikává, a mely ígéretekben van megrögzítve, oly embereknek tett ígéretekben, a kik saját életüket áldozzák azért, mert eltökélt szándékunkban és becsületünkben hisznek.

Másrészt a frázisok mind bonyolultabbakká válnak. Az államférfiak biztosítják az angol munkásságot arról, hogy nem Ausztria-Magyarország szétdarabolásáért harczolnak. Viszont a cseheknek azt mondják, hogy ezek meg semmi egyébért sem harczolnak, mint azért, hogy Ausztria-Magyarország szétdaraboltassék. Lehetetlen, hogy ezek az államférfiak mindkét fél irányában egyaránt becsületesen nyilatkoznának. Úgy látszik tehát, hogy minél inkább közelednek a hadviselő államok munkásai egymás megértéséhez, annál inkább arra törekszenek a diplomaták, hogy őket ismét egymásnak uszítsák.