1918. október 4-én Németország fegyverszünetet kért. Abban megoszlott a polgári és a katonai vezetés véleménye, hogy vajon a béketapogatózás lenne eredményesebb, vagy az azonnali fegyverszünet. Mint oly sokszor (és ezúttal utoljára) Ludendorff vitte keresztül álláspontját.

Ügyes húzással nem Foch tábornokhoz, az antant haderők közös főparancsnokához fordult, hanem Wilson amerikai elnökhöz, jelezve, elfogadja a 14 pontot. Wislon, aki alighanem a XX. század leginkább idealista amerikai elnöke, még mindig hitt a győztesek és vesztesek nélküli befejezésben. Elfogadta Ludendorff kérését.

Valójában ekkorra 14 pontjával az amerikai elnök magára maradt. Honfitársainak többsége teljes győzelmet akart, és aztán visszatérést az izolacionizmushoz (vagyis az európai politikától való távolmaradáshoz). A szövetséges hatalmak pedig semmiképp sem kívántak demokratikus békét: le akarták aratni a győzelem gyümölcseit.

Ekkor váratlan fejlemény akasztotta meg a német-amerikai közeledést: egy német tengeralattjáró elsüllyesztette a Leinster nevű hajót. Fedélzetén 450 utas, köztük néhány amerikai állampolgár tartózkodott, akik hullámsírba vesztek.

A német vereségek után az antant offenzíva kimerülni látszott. A német hadsereget nem kerítették be, és nem morzsolták fel. Ludendorff most hajlott a harc folytatására.

A német kancellár, von Baden azonban most az egyszer felülkerekedett a hadvezetésen. Ő már tudta, hogy a további háború értelmetlen és reménytelen. A korlátlan búvárhajóharcot leállították. Újra felvették a tárgyalás fonalát Wilson elnökkel. Egy liberalizálódott és demokratizálódott, szalonképes Németország képét igyekeztek felmutatni.

Az amerikai állásponttal kapcsolatban a németek illúziókat dédelgettek. Mintha Wilson 14 pontjából csak az idealista eszményeket lettek volna hajlandók komolyan venni – de pl. Lengyelország létrehozását (ami német területvesztést jelent) nem.

Úgy tűnt, minden Wilson kezére játszik: még az is, hogy a Németországgal szembeni hadicélokban egyenetlenségek voltak a nyugati hatalmak között.

A brit parancsnok, Haig, megelégedett volna azzal, ha a németek kiürítik a megszállt területeket. Pershing amerikai parancsnok viszont tovább harcolni és győzni akart. Foch a régi és eddig titkos francia hadicéloknak megfelelően a Rajna-vidékre áhítozott.

A zavaros helyzetben hirtelen kicsúszott a talaj Wilson alól. Republikánus ellenfelei nyerték a kongresszusi választásokat. A történések alakításában ismét nagyobb szerepet kaptak a katonák és az európai politikusok: Lloyd George, Clemenceau.