A nap már forrón tüz le, a tikkasztó aszfaltgőzben fürdőző polgártársaink tehát immár komolyan foglalkoznak a nyaralás problémájával, az ember a tárcájába belerakott néhány kékhasu bankót, felpakolta az asszonyt és a gyerekeket, beleült valamelyik vonatba és akár vaktába kiszállt valahol a Balaton partján, a kék Adrián, vagy a Tátra fenyveseiben, ahol már tárt karokkal és örvendezve a pesti pénznek, fogadták.

Ma nem igy megy. A nyaralás tengergond, a hadimilliomosok előjoga csak és a legtöbb ember addig tépelődik, hogy menjen, vagy ne menjen, - míg szépen idehaza marad. Aki mégis nekibátorodik, annak sok gondja és baja közé ráadásul még egy borongó félelem is vegyül: vajjon nem törnek-e be a lakásába, míg a természetnek és egészségnek lerója az adót. Azelőtt sem volt kellemes a betörők látogatása, de ma katasztrófa. Ne vigyenek el semmi egyebet, csak egy tucat harisnyát, már pótolhatatlan a kár. Hátha azután az erőszakos látogatók amugy mélyen nyulnak bele a ruhásszekrénybe?!

A közönség ravasz része ugy védekezik ellenük, hogy a nyáron gazdátlanul maradt lakásokat kiadja albérletbe. A haszon kettős. Jó pénz jár érte, azonkivül az albérlő öntudatlanul is vagyonőrzőnek csap fel. Megteszi azonban még a szolgálatot jó zár, lakat, a házfelügyelő ébersége, rokon, jóbarát lakásellenőrzése. A betörők is gondoskodnak azonban a maguk külön ellenintézkedéséről. Ravaszság, furfang dolgában a betörők nyári alosztály is elég jól áll. Ahogy például a következő, tavaly megtörtént eset mutatja:

Hazajött a nyaralásból férj és feleség. A házmester éppen kint állott a kapuban és csodálkozó szemekkel nézte a teljes egyetértésben beállító házaspárt.
- Hogyan?! – tört ki végre belőle – a nagyságos úr meg a nagyságos asszony nem válnak?!
- Megőrült?! – felelte a férj – hát miért válnánk? Micsoda bolondokat beszél maga?
- Nono, nem szopom az ujjamból – szólt vissza egy kicsit sértődötten a házmester. – mert az is igaz, hogy itt járt nálam két héttel ezelőtt a nagyságos úr bátyja és nagyon furcsákat beszélt. Azt mondta, hogy a fürdőn a nagyságos asszony meg egy hadnagy…..tetszik tudni!....a nagyságos úr meg megtudta. Be is adta a válópert, még a lakásba sem akar visszamenni, hanem külön megy lakni. Adjam oda a lakáskulcsot, elviszi ami a nagyságos uré. Meg is mutatta a levelet, mit a nagyságos úr irt neki.
- Hallatlan! Hisz nekem nincs is bátyám. Aztán odaadta a lakáskulcsot? Maga szerencsétlen.
- Elegáns, finom ember volt. Szépen beszélt, ugy sajnálta a nagyságos urat, hát én elhittem neki. Bizony elvitte a nagyságos úr holmiját.
A házaspár rosszat sejtve felrohant a lakásba. Az ugyan alaposan ki volt fosztva. Nem tehettek egyebet. A rendőrségre mentek, aki a betörést egy régi kliense személyében – lezüllött urféle volt – kinyomozta. Az ellopott holmiknak azonban már csak kevés maradványa került meg.