Hogy a drágaság a cselédbéreket is megduzzasztotta, - az talán még nem is a legnagyobb baj. Kezdünk egyáltalában egészen más - számtanhoz alkalmazkodni. A kis számok egészen eltűntek a forgalomból mihelyt pénzről van szó. Ma már csupa nagy számokkal kell szorozni, osztani, kivonni, mig marad semmi. Tudniillik semmi pénz. Nem kelt tehát már különösebb meglepetést, ha egy-egy tehetségére s szaktudására rátarti mindenes havi száz-százhusz korona bért elkér.

Fogyasztják nagyon a cselédség táborát még a - pletykák is. Igen a pletykák! A rendőrség ugyanis tudvalevőleg megköveteli, hogy ezentúl minden cseléd könyve arcképes legyen. A gazda és a cseléd érdekében egyszerre tett intézkedés ez. Ezentúl hamis cselédkönyvvel, legtöbbnyire mástól lopott, kicsalt cselédkönyvvel senki sem állhat be, s viszont nem lesz kitéve egy tisztességes cseléd sem annak, hogy az ő nevében lopjanak, betörjenek mások. A cselédzsurok azonban nem igy fogják fel a dolgot. Hogy, hogy nem, hire terjedt annak, hogy a cselédek fényképei bekerülnek a rendőrség fekete albumába a tolvajok és rossz nők díszes társaságába, aztán kegyetlenül megszégyenitenek mindenkit orvosi vizsgálatokkal. Egy szó ebből nem igaz, de a mendemondának gyors szárnya van és sok derék szakácsné, meg szobaleány önérzetesen és haragosan elhatározta, hogy végleg kilép a háztartási munkásnők köréből s egyszerűen más pályát választ.

Tenger bajuk van hát most a nagyságáknak az így még viharosabban felgyülemlett cselédmizériákkal. Sok gazda inkább enged és neheztelő „jobbkezét" mindenesből előlépteti háztartásvezetőnőnek. Ami ellen természetesen semmi kifogás. Csak mint cselédet tessék kijelenteni s mint háztartásvezetőnőt ujra bejelenteni. Ilyen esetekben azonban számolni kell azzal, hogy ezentúl sem a gazda, sem a cseléd nem számithat a cselédbíróságra, a háztartásvezetőnő jöhet, mehet, mikor akar, a gazda hasonlóképpen tarthatja, elbocsáthatja, mikor akarja. A rendőrséghez hiába mennek panasszal, bér, nem fizetés, vagy indokolatlan hely elhagyás miatt.

Az arcképes cselédkönyvtől való idegenkedésnek vannak azonban még más indokai is, mint az például egy budapesti kereskedő esetéből is kiviláglik. Mari mindenes ugyanis semmi szin alatt nem volt hajlandó a rendőrség elé járulni. A kereskedő azonban törvénytisztelő ember lévén, erélyesen ragaszkodott ehhez, mert ő senki kedvéért össze nem vész a rendőrséggel, le nem büntetteti magát. Mari erre egy óvatlan pillanatban csomagolt s megszökött. A kereskedő meg
dühösen a rendőrségre szaladt.
- Ez az önök nagy reformja! Nagyszerű, pompás!
Eddig volt cselédem, most nincs cselédem - mondotta elkeseredetten.
- Örüljön neki, - felelték egy kis idő múlva a rendőrségen – hogy megszabadult tőle. Mert a maga Marija közveszélyes, szokásos tolvajként van nálunk nyilvántartva. Most már tudja, hogy miért fázott a cselédkönyvkicseréléstől!