A haditudósításokban gyakran esik szó a gázbombákról, melyeknek fojtó és kábító, sőt mérgező hatása nem ritkán egész lövésárkok legénységét ártalmatlanná teszi, úgy hogy a támadó csapatok szinte veszteség nélkül szállhatják meg az ellenség hadállásait, s a bennük ájultan fekvő katonákat könnyű szerrel foglyul ejthetik.

Külön, speciális támadó fegyver a gázbomba, amelyet nem lehet összetéveszteni a rendes bombákkal, noha ezek, amikor szétrobbannak, szintén fojtó és ártalmas gázokat fejlesztenek. És például Lüttich ostrománál jelentékeny szerepük volt a mi 30 ½-es mozsaraink bombáinak, - mert amikor egy-egy ilyen bomba becsapott a páncéltornyok valamelyikébe, ájultan dőlt halomra, vagy menekült a torony legénysége.

És pedig nem is annyira a bombaszilánkoktól, bár ezek is veszedelmesek voltak, mint inkább a fujtó gázoktól, melyeket a fölrobbanó bomba ekrazittölteléke fejlesztett. Ilyen ekrazittal töltött bombákat már az angolok is használtak a délafrikai angol-búr háboruban, e század elején; ugyanezt a robbanó anyagot – de más összetételben és „lyddit” néven – használták a búrok ellen, s akkoriban az egész civilizált világ fölháborodva bélyegezte meg a „művelt” angolok barbárságát, akik „mérgező gázokkal” harcoltak.

De már az 1904-1905-iki orosz-japán háboruban igazán senki se botránkozott meg azon, hogy az ellenfelek kölcsönösen és kímélet nélkül használták a lyddit-bombákat, melyeket akkor Anglia egyformán szállított és gyártott mindkét harcoló félnek. Mert a háboru akkor is csak „üzlet” volt Angliának, akár ma: bár ez a mostani világháboru már sokkal gyöngébben „fizet”, sőt félő, - legalább Angliára – hogy a mérlege deficittel zárul.

Ezekbe az elmult háborukban azonban a gázbomba, már önálló, speciális fegyver, nem szerepelt és jelentőségre csak a mostani nagy világégésben jutott, miután előbb – még pedig béke idején – kellően kipróbálták a hatását. Az érdem – hogy a gázbombák hadi használatára az ujjmutatást megadták – a franciáké; az uj fegyver tökéletesítésének az érdeme azonban a németeké, akik páratlan technikával tudták fölhasználni a tudomány minden vívmányát a háboru praktikus céljaira.

És, ha talán igaz is, hogy a német szellem nem uttörő, nem föltaláló, nem zseniális ujító: viszont épp oly igaz az is, hogy páratlan szívóssággal és gyakorlati érzékkel megy előre a már tört csapáson, megelőzve és fölülmulva magukat az uttörőket is. Így például: az első kormányozható léghajót a franciák csinálták meg; de ki emlékszik már a föltaláló Santos Dumont nevére, mikor az egész világ tele van a Zeppelinekkel, melyek Párist és Londont egyformán bombázzák?

Ugyancsak franciák csinálták az első tengeralattjárót is; de Gustav Zédé neve már rég feledésbe merült, amióta Tirpitz német admirális úgy megszervezte a tengeralattjáró flottát, hogy szinte Anglia kerül a kiéhezés veszedelmébe, amellyel térdre akarta kényszeríteni a központi hatalmakat?!