A Demokrata Kör szombaton este ünnepi lakomát rendezett Vázsonyi Vilmos tiszteletére díszpolgárrá történt választása és igazságügy miniszterré történt kinevezése alkalmából. Székely Ferenc üdvözölte Vázsonyi Vilmost, aki erre hosszabb beszéddel válaszolt. Nem hivatalos szónoklat volt a Vázsonyi beszéde, csak spontán válasz a lelkes ünneplésre és mégis a szenzáció erejével hatott ez a beszéd, mert belső értékénél, tartalmánál és szónoki erejénél fogva a legszebb beszédek közé tartozik, amelyeket valaha elmondott.

A jövő feladatairól beszélt Vázsonyi Vilmos. Előbb megköszönte az ünneplést, kijelentette, hogy igazságügyi miniszterré történt kinevezésénél még sokkal megtisztelőbbnek tartja Budapest diszpolgárává történt megválasztását, mert egész életében ezért a városért, ennek a városnak népéért dolgozott és ennek a városnak diszpolgársága néki a legnagyobb elégtétel és megtiszteltetés. Ezután áttért a jövő feladataira, amelyeknek elsőre az általános választói jog törvénybe iktatása.

De ezután – fejtette ki Vázsonyi – következik az ennél sokkal nehezebb munka. A magyarság megvédelmezése és a magyarság érdekeinek megóvása. Hosszas és mély járatu beszédben bizonyította, hogy a magyarság akkor lesz erős fentartó eleme ennek a monarchiának és akkor éri el teljes fölényét a többi nemzetiségekkel szemben, ha minden magyart idefűzünk a magyar földhöz. Az uj földbirtokpolitika alapelveit fejtegette Vázsonyi, minden embernek földet kell adni, földet, amely idekösse, amely önállóvá tegye, amely megtartsa benne az ország iránti szeretetét, amely megvédje a nélkülözéstől és a gondoktól, amely meggátolja, hogy a magyarból olcsó munkást csináljon a kapitalizmus, földet, amely erőt és öntudatot ad és fölényt biztosít.

A másik nagy feladat az önálló magyar hadsereg megvalósítása. Ennek megmérhetetlen politikai és gazdasági előnyei volnának. Hangsulyozta, hogy a hadsereg magyarrá tételével a hadseregnek, mint társadalmi faktornak ereje is megnövekednék, nem volna idegenkedés a nép és a hadsereg között, magyar apák ugy küldték a fiaikat a katona-pályára, mint bármely más államhivatalba, a hadsereg és annak minden fia a mienk volna, a hadsereg szelleme a mi szellemünk volna, a hadsereg céljai a mi céljaink.

A magyar parlamentben még kevés ilyen bátor és nagyszabásu beszéd hangzott el, mint szombaton este a Demokratakör ünnepi lakomáján. Vázsonyi Vilmos szédületesen nagy egyénisége nyilvánult meg ebben az elmondott szónoklatban, amely a magyarság legszebb céljait foglalta össze.