A magyar politikai életnek régóta nem voltak olyan izgalmas napjai, mint amilyenek most következnek. Döntő hete ez nemcsak a napok óta lappangó válságnak, de a magyar politika legégetőbb kérdéseinek is. A kormány, az uj pártalakulás, a választójog és a nemzeti hadsereg sorsa dől el ezekben a napokban. Politikai körökben rég nem tapasztalt érdeklődéssel várják az eseményeket. A helyzet mai stádiumáról és a várható eseményekről a következő tudósításunk számol be.

A válság okai
A válsághírek, melyekről már napok óta beszélnek, tegnap óta határozottabb formában terjedtek el nemcsak Budapesten, hanem Bécsben is. Jól értesült politikai körökben azonban még ma is azt hangoztatták, hogy válság nincs, vagy legalább is akut válságról nem lehet beszélni. Tagadhatatlan azonban, hogy a helyzet komoly és néhány nap alatt olyanná fejlődhetik, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök kénytelen lesz benyujtani az egész kormány lemondását. A legnehezebb kérdés, mely a válság magva lehet, a katonai kérdés.

Tény az, hogy az a memorandum, amelyet Wekerle az év elején a király elé terjesztett, még mindig nem kapta meg a legfelsőbb jóváhagyást. A bécsi lapok aknamunkája, az osztrák pártok és más befolyásos tényezők fellépése, de nem utolsó sorban a magyar pártok széthuzása, előidézte azt, hogy legfelsőbb helyen lényeges módosításokat kivánnak a kormány által előterjesztett katonai programmon. Ezzel azonban sulyos akadály hárult az uj pártalakulás elé is.

A döntő audencia
Wekerle Sándor miniszterelnök a legközelebbi napokban, minden valószinüség szerint szerdán külön kihallgatáson jelenik meg a királynál. Eleinte ugy volt, hogy miután a képviselőház szerdán ülést tart, Wekerle már hétfőn vagy kedden megy a királyhoz, hogy szerdára már befejezett tényekkel jöhessen haza. Őfelsége egyéb elfoglaltsága miatt azonban a kihallgatás szerdára maradt.

A képviselőház szerdai ülése különben is inkább csak formális lesz, mert mindössze néhány elnöki jelentés és a másnapi ülés napirendjének megállapitása lesz az egész programm. Hegedüs Loránt a gazdasági leszerelés ügyében jelzett interpellációja éppen a válságos politikai helyzet következtében vagy egyáltalán elmarad vagy csak formális, de nem érdemleges választ kap. A válságos kérdések semmiesetre sem kerülnek napirendre és igy a miniszterelnök jelenléte nem is feltétlenül szükséges.

A Neue Freie Presse vasárnapi száma tudni véli, hogy Wekerle a szerdai audiencián formaszerüen benyujtja az egész kormány lemondását. Értesülésünk szerint ez a hir legalább is korai. A legutóbbi minisztertanács erről még véglegesen nem határozott és - ha csak váratlan esemény közbe nem jön - szerdáig nem is határoz ebben a kérdésben. Természetes azonban, hogy nincsen kizárva - bár nem valószinü - az az eshetőség sem, hogy a szerdai audiencián Wekerle mégis olyan helyzetbe kerüljön, hogy a kormány lemondását felajánlja Őfelségének. A kormány körében azonban valószinűbbnek tartják azt, hogy a király meg fogja bizni Wekerlét, hogy az eddigiektől eltérő alapon keresse a kibontakozást.

Biznak abban, hogy Wekerle politikai jártassága és államférfiui képességei megtalálják a kivezető utat a nehéz helyzetből. Szó van arról, hogy az uj pártalakulás tervét teljesen elejtenék, de a katonai reformok és a gazdasági kiegyezés kérdésében Wekerle olyan ideiglenes megállapodásokat köthet Bécsben, melyek alapján az eddigi kormány a mostani pártkeretek között tovább is helyén maradna és mindenekelőtt a választó-reformot tárgyaltatná.

Kombinációk és jelölések
Abban az esetben, ha Wekerle a szerdai audiencián mégis benyujtaná a kormány lemondását, biztosra veszik, hogy Őfelsége a lemondás elfogadásáról nem fog azonnal dönteni, hanem felkéri a miniszterelnököt az ügyek továbbvitelére. Ez esetben a miniszterelnök Budapesten tárgyalásokat kezdene az összes pártok vezetőivel és kisérletet tenne egy olyan kabinet összeállitására, amely a siker reményében léphetne a parlament elé.

A kormány több tagja, igy elsősorban Vázsonyi Vilmos, gróf Zichy Aladár, Szurmay Sándor helyén maradna, de Apponyi Albert és Batthyány Tivadar nem lenne tagja az uj kormánynak. A munkapárt és egyes bécsi körök természetesen felhasználják az alkalmat, hogy a munkapárt és Tisza visszajövetele érdekében inditsanak agitációt. A Neue Freie Presse is arra céloz, hogy Wekerle bukása Tisza István csillagának feltünedezését jelentené. Itteni jól értesült körökben ezt az eshetőséget kizártnak mondják. Gróf Khuch-Héderváry Károly a Presseben közölt nyilatkozatában ugyan valósággal felkinálja a munkapártot, hangsulyozva, hogy a katonai engedmények kérdését "szerencsétlen és ködös módon vették fel" és jelezve, hogy a választójog kérésében a munkapárt ma már jelentékeny demokratikus engedményekre hajlandó. Ez a felkinálkozás azonban aligha lesz eredményes, mert még abban az esetben is, ha Wekerlének nem sikerülne az ujabb kabinetalakitás, olyan politikusok kerülhetnek csak szóba, akiknek pártállása nem oly exponált, mint a Tisza-Khuch-csoporté.

Emlegetik Zichy Jánost, Serényi Béla grófot, de politikai körökben ma olyan hirek is voltak, hogy egészen váratlan és ma nem is emlegetett politikusnak vannak a legjobb kilátásai. Hangsulyozni kell azonban, hogy illetékes helyen rendületlenül ragaszkodunk a választójognak olyan reformjához, amilyen a Vázsonyi-féle, már előzetes szentesitést nyert javaslatban foglaltatik, és mindent megtesznek abban az irányban, hogy a Wekerle-kormány - esetleg néhány személyi változással - vezesse tovább az ország kormányát.