A „se háború, se béke” különös koncepciójának – s a reménynek, hogy az orosz forradalom világforradalommá szélesedik – egyelőre véget vetett a német támadás. A frissen született Vörös Hadsereg ugyan Pétervár alatt megállította a németeket, de a háború a forradalom eltiprásával fenyegetett, így vezetői – Lenin és Trockíj – a német ultimátum elfogadása mellett döntöttek.

A németek most még súlyosabb feltételeket szabtak. A békét március 3-án írta alá a szovjet delegáció – el sem olvasták a dokumentumot, ezzel is jelezve annak erőszakos jellegét és a kényszerhelyzetet. Nagyjából a mai Lettország, Észtország, Litvánia, Fehéroroszország és csaknem egész Ukrajna német kézre került.

Németország külön kötött békét az újonnan önállósodó Finnországgal, hogy ily módon is kifejezhesse igényét az északi állam függésbe vonására (erre katonai vagy a háborúval összefüggő politikai okból nem lett volna szükség). Külön kötöttek békét a központi hatalmak Ukrajnával is.