Ne tessék hinni, hogy az a tolvaj, aki már mesterségévé tette, hogy – mikor a büntetőtörvény mondja – másnak birtokából vagy birlalatából annak tudta és beleegyezése nélkül eltulajdonítson tárgyakat és értékeket, - gyülölettől lobogó szemekkel tekint rá minden rendőrre. Hogy az az örökös, makacs harc rendőr és tolvaj között, engesztelhetetlen haraggá és ellenszenvvé fejlődik. Oh nem! A hivatásos tolvaj a rendőrt az ő mestersége természetes kiegészítőjének nézi. Szükséges rossznak! De azért, mintha rendőr és tolvaj egymáshoz tartoznának. Egy munka, csak más-más végéről kell nézni: a tolvaj lop, betör és szökik, a rendőr pedig azért van a világon, hogy mindezeket megakadályozza és ha tudja, megcsipje a tolvajt. Egy téma tehát, egy körben kering egymás körül: tolvaj és rendőr. Onnan van, hogy a rendőrség és a tolvaj közti viszonyba néha egész bizalmas vonások vegyülnek bele, melyekben bőven megfér a rokon- és ellenszenv kérdése is. Szolgálhatunk elég sürün példákkal is. Két detektiv például a minap lebujkocsmában egy veszedelmes betörőt akart elfogni. Az izmos legény azonban nem hagyta magát. Széket ragadott és fenyegető pózba vágta magát.
- Mit, két ilyen nimolista tegyen csuffá?! Ohó, majd meglátjuk, fiatalok vagytok ahhoz öcskösök! Nektek nem megyek!
Ebben a pillanatban, épp jókor, egy öreg detektiv lépett be.
- No mi az Jani, mit hadonászol? – szólt rá a betörőre.
- Be akarnak vinni ezek a fricskák. Abból nem esznek, de magának Guszti bácsi elmegyek. Ez nem szégyen!....
Milyen kedves ismerősökként üdvözlik azután gyakran egymást tolvaj és detektiv abban a detektivhivatalban levő "váróteremben", ahol a detektivek, míg jelentéseikkel el nem készülnek, őrizet alatt megpihentetik kissé az elfogottakat.
- No Tónikám, bebuktál megint?! – szól rá egy a sarokban gubbasztó alakra egy a szobán áthaladó detektiv – régen láttalak. Mi baj? Srenk (betörés) ?!
- Mondják! – válaszolt a tolvaj.
- Hát a familia, hogy van? – folytatja a detektiv. – A gyermekeid már nagyok lehetnek. Azok is – dolgoznak?
- Nem. Becsületes embereket igyekszem belőlük nevelni. Buta mesterség a miénk...Hanem jól tetszik kinézni! - Igy folyik néha a diskurzusa a két halálos ellenségnek vélt ellenfél: rendőr és tolvaj között. Nem szeretik mindig egymást, de nem is haragusznak mindig egymásra. Nemrégiben pedig a rendőrmegbecsülésnek kedves példáját adta egy betörőkonzircium. Az történt ugyanis, hogy egy detektiv lakásába törtek be, elemelvén sok mindent, amire egy szegény detektivnak ugyancsak szüksége lehet. Detektivünk haragudott és busult is. Harmadnapra aztán beállított a postás, nagy csomagott hozott a detektiv részére, aki kiváncsian kibontotta és meglepetve valamennyi ellopott holmiját benne találta. Egy levél is volt:
"Bocsánat, mester – irták – tévedés volt, együtt dolgozunk, minek bántanánk hát egymást! Fogadja vissza jó szivvel a holmit, azután szaladjon utánunk, ha tud."