Megint vezetik be a korai zárórát, kiderült ugyanis, hogy őrült keveset lehet megspórolni azzal a két órával, amivel előbb zárnánk s amivel egészen átforgatják a főváros kommercziális életét.

Ez nagy szomoruság azonban bizonyos köröknek. A hivatalnokiaknak és a kereskedelmi alkalmazottinak. Különösen a nőieknek. Mert milyen jó is volt a két próbanapon korán hazamenni. Nem is haza éppen, hanem a moziba éppen, a konczertbe éppen, a szinházba éppen, a korzóra éppen, titokzatos tájakra éppen.

Mert ez a két óra ez valami nagyszerű időköz, grandiózus, boldog és végzetes intervallum. Ezt a két órát kár volt meg nem adni a magántisztviselőknek. Már rám való tekintettel is.