Vasárnap reggel nagy meglepetésre ébredt a munkapárti képviselők nagyrésze. A lapokból értesültek arról, amiről eddig csak néhány beavatott tudott: Zichy János gróf és hét hive kilépett a munkapártból s csatlakozott az egységes kormánypárthoz. Részben máris bejelentették, részben a közeli napokban be fogják jelenteni csatlakozásukat a 48-as alkotmánypárthoz.

A munkapárt "közlegényeit" nagyon megdöbbentette ez a szecesszió. Tisza legutóbbi, sok tekintetben engedékeny beszéde után nem számitottak arra, hogy a pártban akadni fognak bátor képviselők, akik nyiltan szakitanak Tiszával és magukévá teszik a kormány választójogi javaslatát. Rögtön hire terjedt annak is, hogy a már eddig kilépetteken kivül még többen is vannak olyanok, akik ott akarják hagyni a munkapártot, csak arra várnak, hogy a választójogi bizottság elérkezzék a javaslat 2.§-ához, mert akkor fog kitünni, hogy Tisza, minden látszólagos lojalitása ellenére, meg akarja hiusitani a Vázsonyi-féle javaslat törvénnyé válását.

A munkapárt közemberei nagy csapásnak tartják Khuen-Héderváry halálát, mert benne látták azt az óvatos és konciliáns politikust, aki Tisza makacs és a pártra nézve veszedelmes politikáját fékezni tudta. Azt mondják, hogy a munkapártban Khuen halálával, Serényi és Zichy távozásával Tiszán kivül nem maradt olyan politikus, akinek felfelé és lefelé tekintélye és hívei lennének. Tisza ismét a végveszedelembe sodorja pártját s nincs még egy vezérférfi ki meg tudná akadályozni, vagy aki esetleg Tisza végleges bukásával a pártot össze tudná tartani. Ezért is nagyon valószinü, hogy a Zichy-csoport kiválása csak kezdetét jelenti a munkapárt teljes válságának.