A miniszterelnök programmbeszédében a kormány földbirtokpolitikáját a következőkben körvonalazta: 

Különös nyomatékkal tolul előtérbe a földbirtokpolitika.
Nemzeti érdekeink első követelménye e politikánál, hogy a földbirtok kezünkön maradjon. Erőnk fokozása annak kimeritőbb hasznositását teszi feladatunkká s e szempontok megóvása mellett szociális érdekek azt követelik, hogy a széles rétegeknek nyissuk meg a fejlődés utját azáltal, hogy a kisebb birtokok megszerzését lehetővé tegyük.

E cél elérését a tulajdon szentségének feltétlen megóvása mellett kell megvalósitanunk, de másfelől a kisajátitás jogát nemcsak a kötött birtok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén levő nagyobb birtokokra nézve is fenn kell tartanunk mindenütt, ahol a telepitési, földarabolási, vagy különösen a hadirokkantak elhelyezési akciója ezt mellőzhetetlenné teszi. 

A magántevékenységet sem kivánjuk mellőzni, csak ellenőrzés alá helyezni, hogy ne lehessen ellenakcióinak, nyerészkedésnek, vagy nem életképes gazdasági alanyok beállitásának kutforrása. 

A kisajátitás jogán tul a hitbizományokat is annyiban kivánjuk korlátozni, hogy ujak ne legyenek felállithatók, a meglévők pedig csak a szükebb családi körre korlátoztassanak s azontul a tulajdoni jogosultság megóvása mellett szabad birtokokká váljanak. 

Nem kivánok most azokra a részletekre kiterjeszkedni, melyek a járadék-birtokok bevezetése, a birtokok megszervezésével vagy beruházásával járó hiteligények megkönnyitése tekintetében fognak szükségesnek bizonyulni.

Csak a kép áttekinthetősége érdekében kivánok megjegyezni annyit, hogy habár ugy a birtokeltagolási, valamint az intenzivebb gazdaság érdekében szükséges intézkedések, azok irányitása és végrehajtása természetszerüen a kormányhatóságok feladatát képezik is, amennyiben kényszerintézkedésekről van szó, a tulajdoni érdekek megóvása szempontjából minden kényszerintézkedést egy közjogilag szervezett független tanács hozzájárulásával kivánunk végrehajtani s a törvényhozás közvetlen ellenőrzése alá helyezni.