1. Le piano qui baise...

A zongorán az alkony tüze lángol
csókokkal illetik keskeny kezek.
Csak annyi nesz, mint könnyű szárnycsapásból...
és szállnak halkan ódon zengzetek
oly benső-tiszták, kedves-csendesek,
szobájában, mely ittas illatától.

Mi ez a dal, hogy e szegény szivet
ugy elringatja egy pillanaton?
- Te messzi dal, mond, utamba ki vet?
Mi fájhat ugy egy árva dallamon,
mely nemsoká a megnyilt ablakon
meghalni le a kis kertbe siet?

2. Voici des fruits...

Gyümölcsöt hoztam, virágot, lombos ágat
s a szivemet, mely csak érted ver, lüktet,
fehér kezeddel ne bántsad, ha fáradt
- Találd szépnek egyszerü életünket.

Friss reggeli szél hüti homlokom,
még rajtam a hüs hajnal harmata.
- Oh hadd, hogy lábaidnál elnyugodjon
Tünő boldogság drága bánata.

Fejem ifju melleden megpihen
még zengő benne csókod muzsikája -
Hadd aludjam - csitits el szeliden,
amig az álom szemedet lezárja.

Fordította Térey Sándor