A kommunizmus eszméje francia gondolkodóktól származik, de nyomait fellehetjük már az ókorban, Krisztus is hirdette a szegénység, a vagyonközösség eszméjét.

Tudományos alapon először Proudhon foglalkozott a kommunizmus, a vagyonközösség eszméjével. Munkájában fejtegeti tételeit, melyek lényege az, hogy vagyon, tőke csak ugy jöhet létre, ha valaki az őt megillető résznél többet tart meg magának a termelés hozadékából. E többletet azután a termelést fokozó gépekbe fekteteti, miáltal privilégizált helyzete lesz a tőkenélküli munkásokkal szemben. A baj orvoslására Proudhon és számos követője a vagyonközösséget, a termelési eszközök társadalmivá tételét hirdetik.

A mai háboru több kommunisztikus elvet valósitott meg.
Egy nagy cél – a győzelem – érdekében egybevonta az egész társadalmat. Minden egyént kényszeritett arra, hogy képességeit és életét bocsássa a társadalom rendelkezésére. A termelési eszközök nagyrészét a társadalom kivette a magánkezekből és ugyszólván közössé tette azáltal, hogy a közös cél szolgálatába állitotta. A termelő erők redukálása folytán a szükségletek teljes kielégitése lehetetlenné vált. A kereslet felülmulta a kinálatot, ami az árak gyors emelkedését vonta maga után. 

Az állam a köz érdekében beavatkozott a magángazdaságok üzemébe és megállapitotta a fontosabb termékek árát. Sőt, hogy a szükségletek fedezését biztositsa és a visszaéléseket lehetőleg megakadályozza, az állam rekvirálta a fontosabb termelvényeket és termelőeszközöket. Proudhon álmai megvalósultak. Az állam azonban még tovább is ment.

Hogy a kommunisztikus kép teljesebb legyen, behozta a jegyrendszert. Mindenki csak egyforma mennyiséget vehet az elsőrendü cikkekből. Ha Proudhon olvashatná a háborus rendeleteket, ugy feltétlenül azt gondolná, hogy minden gazdasági bajtól mentek vagyunk. Pedig csalódna! A háborus kommunisztikus rendeletek csak mint szükséges rossz állhatják meg helyüket, mert a termelési eszközök állami kezelése, a termelvények kisajátitása lanyhává tették a termelést.

A hozadék nem érte el a maximumot, mert hiányzott az egyéni érdekek ösztönző ereje. Általánosságban tényleg lehetetlen készletet felhalmozni a háborus rendeletek mellett, de annál nagyobb készletfelgyülemlése van azoknak, akik a rendeletet nem tartják be, vagy kibuvót találnak a rendeletek paragrafusai között.

A jegyrendszer is csődöt mondott.
Jegyre csak minimális mennyiségü termékeket kapunk: de a vagyonos osztály azért fedezheti szükségletét, mert a közvetitőktől szerezhet bármit jegy nélkül is többszörös árért. Komolyan tárgyalnak az iparcikkek „standardolásáról”.

Nincs kizárva, sőt valószinű, hogy rövidesen kész lesz a rendelet, mely csak egyforma a legegyszerübb ruha, cipő, kalap, ing stb. gyártását engedélyezi. Egész Középeurópa uniformisban lesz! Még csak egy rendelet, mely a magánháztartások menüjét szabályozza s egész Középeurópa olyan lesz, mint egy fogház, vagy legalább is, mint egy kaszárnya.