A háboru beleszól a – pályaválasztásba is. Látjuk azt a büntevők társadalmában is. A minap egy kisebbrendü lakásfosztáson értek egy régi büntevőt, aki állandóan üzletfele volt a rendőrségnek a békében is. Csakhogy akkor nem betörésen kontárkodott, hanem a papirpénzgyártásban jeleskedett. Holott a pénzhamisitó talán a legjobban ragaszkodik a mesterségéhez, ha még annyiszor is járt pórul. A pénzhamisitó, most ujdonsült betörő, megértette a detektivek kérdő tekinteté.
- Hát ugyan?! – fakadt ki mérgesen – ki fog most pénzt hamisitani. Pénz, az most szemét. Egy ócska cipő többet ér egy újonnan csinált százkoronásnál… Abba kellet hagynom a régi mesterséget.
Öszinte, de nagyon találó észrevételek voltak. Tényleg most minden az áru – ruha, kalap, cipő, fehérnemü – amiből olyan kevés van és semmi a pénz, amiből olyan sok van. Természetesen, sajnos, már akinek.
A mostanában a vasuton guruló podgyászoknak és bőröndöknek azért van olyan ellenállhatatlan vonzerejük, hogy kétségbeejtön tünnek, tünnek, amint azt legkiváltképpen a nyaraló közönség tapasztalja fájdalmasan. Akad a bőröndtolvajok között sok urifamiliából való is, nem rászorult, de hát egy tucat harisnya, jól vasalt ingek olyan kincsek, hogy a gyengébb morál kész már balkézről is rekvirálni őket. Mint például megtette az a jól szituált hivatalnokfiu, akire a rendőrség nemrég nem kevesebb, mint tizenhat bőröndlopást bizonyitott. Rendszerint vonat érkezésekor ő is fiákerbe szállott.
- Sietek! – mondta a kocsisnak – segitse csak fel hamarosan azt a bőröndöt.
És vaktában szedegette fel a perronon várakozó podgyászdarabokból a kezeügyébe esőket, melyeknek gazdái éppen kocsiszerzésben futkostak.
Nagyon felszaporodott azután a boltitolvajnő. Ki fáradt máskor egy cérnagombolyagért? Ma nagyon érdemes, kifizetős munka, hozzá esetleg egy kis selymet, vagy kesztyüt csen a vállalkozó hölgyike és – meggazdagodva tér haza. A jártasabbak természetesen azért többre vágyódnak. Nagyon szép s rokonszenves, de annál közveszedelmesebb volt például az a boltitolvajnő, aki szintén nemrég hullatta a rendőrségen krokodilkönnyeit. Gyönyörü boát vásárolt ebben a fázós időben. Csak az ára volt kevésbé gyönyörü. De látszólag nem bántotta.
- Jöjjön velem a fiu haza! – mondotta – otthon kifizetem.
A fiu jött. Egyik ház előtt aztán utközben őnagysága egy tizkoronást s egy levelet nyomott a fiu kezébe azzal, hogy vigye fel a levelet a harmadik emeletre a ráirt cimre, sürgős izenet van benne.
A fiu nem találta a cimet, de mire visszajött a hölgy a boával megszökött. Harmadnap a szőrmés a Duna-korzón látta viszont őnagyságát, akit egy rendőr hamarosan diszkréten eltávolitott a sorból. Most ült, amint azonban kiszabadul, valószinüleg folytatja pályáját.
Nagyon jövedelmező ma.