Razzia után vagyunk. A ligetben tartottuk, ott hol a hinta a magasba röpül s széditőn kering a ringlispil, melynek büszke tartásu falovain egyenesen a mosogató dézsák mellől elröpült amazonok sikongatják: „Hej, no de minek is van szerelem a világon?!”
A rendőrség azonban nem hive az alanyi érzéseknek, mindig csak prózában és prózában töri fejét, megállapitván és cselekedvén. Sok-sok a facér cseléd – mondja például – telisteli velük a liget, mialatt szegény nagyságák árván és magányosan kisirják szemüket a zuppringernél. Ez pedig nem járja. Gyerünk csak, zavarjuk meg a ligeti mulatságokat, merthogy Julcsának és Katinak dolgoznia kell, nem pedig napkeltőtől napestig a hintáslegényekkel meg lógós vitézekkel kacérkodni. Az se baj, sőt annál jobb. Ma a konyha hütlenjeivel együtt egyéb ligeti demimondok is belejutnak a krédóba.
Razzia volt tehát. Vagy száz fehér cseléd szorong a ligeti laktanya udvarán, ahová nem éppen udvariasan terelgették őket befelé. Több, mint a fele cseléd, csak nehéz őket megismerni. A nagyságának mondott társadalmi osztály legalább nem ismerné meg őket.
Hisz ez csupa siró-rivó jószág és milyen tisztességtudók, alázatosak? Hol van az a pökhendi hang, az a legjobb esetben leereszkedő pöffeszkedés, mellyel a nagysága parancsait fogadják. Parancsait?! Igen azokat, bár igaz, hogy igy kezdődnek: „Kérem szépen, ha lesz szives…” s közbe remegve várjuk azt az elkárhozott pillanatot, mikor Mari minden dédelgetés és becézgetés kárbaveszésével ridegen kijelenti: - Kérem a könyvemet!
De nini most a tömegen egy zokogó kis lány törtet felénk. Szépen fésült, jóarcu kislány. A hónalja alatt táska „Musik” felirással.
- Eresszenek el! – könyörög – agyonver az apám, ha megtudja … Mert én a zenedébe járok. Tessék megnézni, Bach, Beethoven kották… és csak éppen egy kicsit kijöttem körülnézni, friss levegőt szivni, mikor elfogtak. Istenem mi lesz, ha megtudják a szüleim?
Olyan csőstől hullanak a könnyek. A rendőrtiszt arca ellágyul, de most odalép egy detektiv és sug valamit fülébe…
- Mindig igy szokott?! – És csakugyan olyan veszedelmes csatangoló? Mindennap más karján?!
A detektiv bólint. Marad hát a kis leány.
Egy á la Stefanie frizurált fiatal leány, tolakszik most elé. Az anyja hadiözvegy, s ő is csak egy kicsit sétálni jött ki. Hogy miért nincs munkája? Mert nem kap.
A rendőrtiszt rámondja jóakarattal: Majd szerzünk!
- Soh’se tessék jelentem alázattal, - szól az egyik polgári rendőr – már szereztünk az idén neki kétszer is, de mindig elszalad. A ringlispil bolondja ez! – mondja az édes anyja, aki derék, jóravaló asszony. És tavasszal sohasem lehet vele birni. Csak ősszel kéredzkedik be a gyárba. Addig semmire sem megyünk vele…
Igy megy ez tovább. Sok, sok eset mindegyik más! Színes és mégis sötét képek eg