Hamburgban 1910-ben gazdag földgázforrást találtak, a mely naponta 500,000 m3 gázt ad. A gáz majdnem tiszta (97 %) methan, nyomása 28 atmosphaera, fűtőértéke nagy, m3-enként 8407 caloria. A hamburgi világítógázhoz 15% földgázt kevernek.

Azonkivül 1913 óta a vízművek összes gőzkazánjait földgázzal fűtik. 25 cm. átmérőjű, 15.37 km. hosszú cső vezet a gáztelephez, innen pedig 1620 m. hosszú cső a vízművekhez. A kazánokat átalakították gázfűtésre, de a gázégőket gyorsan le lehet távolítani úgy, hogy ha a földgáz esetleg kimarad, gyorsan visszatérhetnek a szénre.

Először a gázfőzők mintájára rendezték be az égőket, de így csak közepes és nagy igénybevétel idején értek el jó eredményt. Kisebb gázszükségletnél, mikor a gáznyomást csökkentették, a láng gyakran kialudt, mert túlsok levegő került bele. Ezért a levegő beömlését csökkentették és szükség esetén még külön vezetnek be levegőt.

Ha a földgáz tökéletesen elég, akkor az égéstermékeknek 11.7 %-a széndioxyd, a megfigyelések szerint a kazánok égéstermékeiben 10.2 % széndioxyd volt, tehát az égés aránylag közel van a tökéleteshez. 1913-ban mind a 11 vízszivattyút gázfűtésre szerelték át. Egyszer váratlanul kimaradt a földgáz, ekkor valóban gyorsan át tudtak térni a szénre.

Egy óra alatt minden zavar nélkül megvolt az átmenet. 1914- és 1915-ben közel 13 millió m3 földgázt fogyasztottak és majdnem 100 millió m3 vizet szivattyúztak 53.86 m-nyi közepes magasságra. 100 m3 felemelésénél a közepes fogyasztás 13.20 m3 gáz, vagy 15.09 kg szén, egy lóerőóramunkához 0.66 m3 vagy 0.75 kg. szén kellett.