Pudor közlése szerint a wolfram főleg az ausztráliai State-Queensland-ben fordul elő és pedig legnagyobb mennyiségben a Kap-York félszigeten, továbbá Sziámban, a hol csak a legutóbbi időkben bányásszák.

Oroszországban is van néhány telep, egy az Uralban, a többi Transbaikaliában. A leggazdagabb telep ezek között a Bukuka-hegy csúcsán van. Itt csekély mélységben 3 aknát építettek és 30 árkot vontak. A wolframit a gránithegyet átszelő quarczerekben van, Az érczek átlagos wolfram-tartalma 0.4 %. Az egész wolfram-készletet itt 3000 orosz fontra becsülik.

Japánban is bányásznak wolframot, 1915-ben 409 tonnát vittek ki. Németország wolfram-szükséglete 1906-ban 1662 t volt, de ez 1912-ben már 4881 t-ra növekedett. Szükségletüket főleg Ausztráliából, Angliából, Portugáliából, Argentínából és Brit-Indiából kapták. Szászországban is van wolfram-telep, de 1912-ben csak 57 t wolframot nyújtott.

A wolfram mint fekete por kerül forgalomba, nagyrészéből izzólámpák fémszálát készítik, kisebb mennyiséget pedig a wolfram-aczél gyártásánál használják fel. A tiszta wolfram olvadáspontja 2850 °, de csekély széntartalom ezt a hőmérsékletet már lényegesen csökkenti.