Szocializmus és proletariátus
A proletariátus küzdelme: a negyedik rend küzdelme az előjogokért, a szocializmus: a társadalomnak egy általános reformterve. Kik és hogyan kapcsolták össze a negyedik rendet a társadalom leggyökeresebb reformjával? Azt hiszem, ezt a kapcsolatot Marx teremtette meg s Jaurés is azt állította, hogy társadalmunk történetében Marx számos érdeme közül ez a legkiválóbb.
1789-ben a proletariátus mozgalma még határozatlan volt s a célokat, melyekért később fegyvert gyűjtött, még nem tudta világos kifejtéssel a zászlójára írni. Ez a mozgalom akkor kezdett öntudatra ébredni, mikor a diadalmas polgári rend meghamisította azokat az "emberi jogokat", melyek a még akkor kevéssé hangsúlyozott gazdasági rabszolgaság helyett e mozgalmak élesztő jelszavai voltak.
Meghamisította, kisajátította, osztályának előjogává tette az emberi jogokat, az igazságokat, az élethez és vagyonhoz való általános jogot a maga kiváltságává lopta, e jogok magyarázatába saját érdekeit csempészte be, e jogok szellemét osztályszellemmé alakította át. Citoyenek vagyunk mindannyian, mondta, helyes, csak polgárok vannak, nincsenek többé királyok, nemesek és nemesi kiváltságok, de lassanként mindezt úgy értette, hogy a polgárok feloszlanak első- és másodrendű polgárokra s e másodrendűeket az jellemzi, hogy nincs választójoguk s nincs tulajdonjoguk.
A XIX. század első harmadában megmozdult ugyan a proletariátus, felismerte elnyomóját, a tőkét és harcolt ellene, rabszolgaságára eszmélt és fegyverbe szállt jogtalan és igazságtalan zsarnoka ellen. A proletariátus és a szocializmus ekkor még nem léptek szövetségre, a proletariátus még nem tudta, hogy a tulajdon kommunizálása az ő végső célja és küzdelme eredménye, a szocializmus még nem tudta, hogy a proletariátusban találhatja meg azt a történelmi erőt, mellyel terveit megvalósíthatja.
Marx desztillálta meg a szocialista tanokat és párologtatta el belőlük az utópiákat, ő kapcsolta ki az empirizmust a munkásmozgalmakból, az ő terveiben egyesült a proletariátus és szocializmus, az ő hatása alatt mondja a proletariátus, hogy a szocializmus csak a proletariátus győzelmén át válhat életté s a szocializmus, hogy a proletariátust csak a szocializmus segítheti fel az élet jogaiba.
Így van ez? A proletariátus diadala az út a társadalom reformjához? Az élet megkönnyítéséhez? Az anyagi boldogulás általános lehetőségéhez? A legbiztosabb? A legrövidebb? Az egyetlen? A Kommunistisches Manifestnek van két mélységes tétele. Az egyik: "A polgári társadalomban az élő munka csak eszköz a felhalmozott munka szaporítására.
A kommunista társadalomban a felhalmozott munka csak eszköz, mely a munkás életfolyamatát szélesbíti, gazdagítja, elősegíti." A másik "A polgári társadalomban a múlt uralkodik a jelen fölött, a kommunistában a jelen a múlt fölött. A polgári társadalomban a tőke önálló és személyes, míg a dolgozó ember függő és személytelen".
Mit jelent ez a két mondat? Az életet. Az élet szeretetét, tiszteletét, értékelését mindenek felett. Igazságra tanít és az emberiség és minden tagjának tiszteletére. Azt állítja, hogy ezt a tiszteletet az egyesnek az emberiséghez való kapcsolata érdemli ki s kötelességgé teszi, hogy minden individuumban, életében, nevelésében, megítélésében és értékelésében az egész emberiséget kell kidomborítani.
Méltóságra tanít és függetlenséget követel s azt érti ez alatt, hogy az egyes szabad akaratból kapcsolódjék az egészhez, s tevékeny akarattal munkálkodjék közre annak életében. Azt állítja, hogy a rabszolga csak jelentéktelen munkát végezhet s méltóság nélkül, a szabadság hite nélkül nem láthatja a napot, nem hihet a fejlődésben és nem remélhet boldogabb jövőt, ilyen rabszolga az, aki más kegyelmétől függ s akit mások hatalma kényszerít az együttmunkálkodásra.
Marx és Engelsnek e két tétele nem csak az egyéni tőke pusztulását és a szocializmus megvalósítását követeli, hanem reméli, hogy ezzel az emberi életet is visszaállítják veleszületett jogaiba. Mert a tulajdonjog nem csak a termelési eszközökhöz való jogot jelenti, a tulajdonjog első sorban az én életemhez való elvitathatatlan jogot jelenti Ez a jog velemszületett! Vannak-e apriori fogalmak?
Ezt nem tudom annyira, mint amily parancsoló követeléssel érzem: az életem az enyém!, mint amily szenvedéllyel érzem, hogy vannak apriori jogok. L'etat c'est moi, - mondta a napkirály s ha egyszer majd ezt a büszke mondatot mindenki elmondhatja az államról, melyben él, a szocializmus befejezte hivatását.
A polgári társadalomban azonban tömegek vannak, akik véreznek a hazáért s közben hamis adóbevallásokat készít a családjuk, e társadalomban tömegek vannak, akik hősei a hazának és rabjai az államnak, előállt az a tragikomédia, hogy az emberek hajlandóknak mutatkoznak mindent feláldozni a hazáért s mindent eldugni az államuk elől...
A polgárság megszűkítette az emberi jogok értelmét, a szocializmus a leghatalmasabbra tágította. A szocializmus nem csak föld- és vagyonfelosztás, hanem nap, levegő, boldogság és életfelosztás is, az élet diadala, igenlése, egy remény a megnyugvásra, nem csak gazdasági terveket ad, melyekben kidolgozza a termelési eszközök kisajátításának technikáját, hanem egy pedagógiai programot is: mint kell az emberi tehetséget az élet jogaira felnevelni.
A szocializmus lehúzza az igazságot a metafizika felhőiből s életünk kincses birtokává akarja tenni. Ez a kincs az egyes számára az emberiség megértése, az emberiség számára az emberiség tisztelete és kitermelése az egyénben. A szocializmus új egységet jelent, gyakorlati filozófiai rendszert, a leglelkesebb és legigazabb világszemléletet: egyesülést az élet egységében.
Olyan keret ez, melyet a polgári társadalom ideológiája nem tud kitölteni. De a proletariátus osztályharca sem. Az emberiség zegzugos utakon botorkál. A királyság egységekbe tömörítette a népeket s előkészítette azokra a forradalmakra, melyek a polgárságot dobták a felszínre. A nagy francia forradalom az élők jogát az élethez hangsúlyozta, az emberi jogok kihirdetésével felszólítást intézett az élőkhöz, hogy csatlakozzanak az élethez.
Feladatának tartotta, hogy elszakítja múltjától az emberiséget, holott csak azt kellett akarnia, hogy e múlt ne legyen akadályozó zsarnoka a jelennek, hogy a kiváltságosak veszítsék el azt a jogukat, hogy a múltban végzett kétségtelen szolgálatokért adót vessenek ki a jelenre s a hagyományt szembeállítsák a fejlődéssel.
A szocializmus nem tagadja meg a múltat s birtokába veszi a múlt fennmaradt erőit a múlt bilincsei nélkül. A polgárság felhalmozott, többek közt, rengeteg termelő erőt, az emberiség felszabadításánál a szocializmus ezt a tőkét is birtokába fogja venni.
De ez a tőke csak egy kis rész a felszabadulásban, a szocializmus pedig az életjogok általános és teljes kiterjesztéséért küzd. Ebben a keretben a proletariátus épp úgy nem fér el, mint ahogy az emberjogokaz meghamisító, mert megszűkítő polgárság nem töltötte ki ezt a keretet.
A szocializmus hatalmas folyamában a proletariátus is csak egy gyenge patak árama, mint ahogy a polgárság nem tudta elfoglalni e folyam egész medrét s hiú munkát végez, donkisotti harcba bocsátkozik, ha, mint az orosz forradalom, egyedül akar terpeszkedni ebben a mederben.
Az emberiség fejlődésében a proletariátus harca nyilván egy lépcső, de nem az utolsó emelet, erre az emeletre akkor fogunk lépni, ha valamennyi rétege a társadalomnak, királyok és nemesek, kiváltságosak és rabszolgák, egyaránt és lelkük legmélyéig átalakulnak, megváltoznak, mai fejletlen barbárságukból kifejlődnek, megérnek a szocializmus tanaira és kezet fognak az élet jogainak kölcsönös terjesztésében.
A szocializmus folyamának medre akkor fog megtelni, akkor ha a királyság épp úgy ebben az árban hömpölyög, mint a pápaság, a gróf, mint a polgár, a polgár, mint a proletár. Ez a folyó az, mely egyedül öntözheti és táplálhatja jóságos kikeletre, örök virágzásra az emberiség földjét és áraszthat olyan levegőt, melyben nyugalom száll az emberi arcokra.
Szocialista lehet mindenki, a proletár is, de a proletár még nem szükség szerint szocialista, sőt a legtöbbször minden valószínűség szerint nem az: nem ért még meg e tanokra, ha csak rajta fog állani, ő épp úgy meghamisítja és kisajátítja a maga javára a szocializmus életjogait, mint ahogy a polgárság elsikkasztotta a forradalom emberjogait, - a bolsevikismus hibájába minden társadalmi osztály beleesik, a történelem bölcsességének dicsőítésére, ha egyszer módjában van hatalomra jutni.
A proletariátus nem az a Lassalle sziklája, melyen a jövő temploma épül, ahhoz gyenge és keskeny. A proletariátus a történelmi erőnek egy éles szikrája, mely örök életre akkor gyújthatja a jobb jövő tüzét, ha erejének és hivatásának túlbecsülése által önmagát nem emészti fel s gyarapodni tud erőben, hitben és lelkesedésben az egyetemes életbe való belekapcsolódás által.
Földi Mihály
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!