A háboru sok uj problémát vetett felszinre s a régen vajudó és megoldásra váró gazdasági és szociális kérdések egész tömegének adott aktualitást. A háboru következményei különösen a tőkebiztositást hozták közeli vonatkozásba a szegényebb néposztályok szociális helyzetének javitásával.

Kétségtelen, hogy az állam a normálist jóval meghaladó mértékben vette igénybe ezeknek a néposztályoknak anyagi és erkölcsi szolgáltatásait, amely ténnyel egyben obligóba került velük szemben, habár csak törvényes kötelességeit teljesitette a hadbaszállott nemzet. 

Mégis ez az erkölcsi obligó arra fogja birni a győzelmes háboru gyümölcsét élvező politikai államot, hogy erkölcsi és anyagi rekompenzációban részesitse azokat, akik az ország megvédelmezésében aktiv részt vettek s ezáltal szociális exisztenciájuk megrendült, vagy a régi intézmények kötelékében többé nem találják meg az érdemük szerint kijáró boldogulást. 

Nemcsak a háboru szerencsétlene, a rokkantak ellátása képez eminens állami föladatot, hanem a háboruból egészségesen visszatértek jövőjéről való sürgős javitás is a megoldandó problémák sorába kivánkozik. 

Miként lehet segiteni a kisiparos, a gyári és a mezőgazdasági munkás stb. kis exisztenciák anyagi és szociális helyzetén a háboru után; mikor az államjövedelmi források a háboru rendkivüli költségeinek kamatfedezésére sem birják a szükséges összeget előteremteni?

S amikor a halaszthatatlan beruházások; a háboru alatt elhasznált és elpusztult értékek pótlása, a rokkant és nyugdijügy rendezése óriási összegeket emészt föl, akkor ki gondolhat arra, hogy az állam a munkásosztály szociális és anyagi helyzetének javitására anyagi áldozatot hozzon, amelyet eddig is csak mérsékelt formában tett meg. Mert természetes, hogy ilyen nagyszabásu problémának az alapos megoldása sok millió évi kiadástöbbletet jelent. Pedig ennek a kérdésnek a megoldási kulcsa a forma és a kivitel helyes megválasztásában van. 

Az adózási terheken az állam már elvből sem könnyithet egyes osztályok javára, mert ez precedensül szolgálhatna más, könnyebben adózó kasztok adóemelése ellen. A bérviszonyok javitása meg nem áll az állam hatáskörében; azt inkább a munkásmozgalmak és szervezetekre bizzuk, akik ugyis állandó küzdelmet folytatnak mellette s lehet, hogy törekvéseik a háboru után nagyobb méltánylásra találnak a kapitalizmus részéről.