A Dunán, éppen egy évvel ezelőtt, hogy megremegtetett bennünket a Zrinyi katasztrófája, borzalmas hajószerencsétlenség történt. Szinte érthetetlen, hogy a csöndesen hömpölygő Dunán év-év után százak halálát idézze elő két hajó összeütközése.

Ha a nyilt tengeren történne az ilyen katasztrófa, még talán érthető volna, hogy a hullámok árja elragadja a menekülni igyekező szerencsétleneket, de itt a Dunán, ahol a folyam közepétől is csak néhány karcsapásnyira van a part, érthetetlen és megdöbbentő, hogy olyan kevéssé örködnek az utasok biztonsága felett, hogy két hajónak az összeütközését száz békés ember élete fizese meg.

Alapos vizsgálatnak és erélyes intézkedéseknek kell következniök, hogy végre-valahára rend teremtődjön a Dunán és az őskori, primitív hajózás helyett olyan létesüljön, amely biztonságot nyújt. A technika merész szárnyai már utat nyitottak a levegőben való közlekedésnek és itt lenn a föld porában, a víz habjain ott tartunk, hogy veszedelmesebb a közlekedés rajt, mint sok száz méterrel a föld szine felett.

Elég volt a halálhajókból! Tessék már tisztességes, modern hajókat épiteni és olyan személyzetet rakni rá, amelynek minden tagja tisztességes fizetést huz, nem bántják gondok és nyugodtan, csak hivatására gondolva állhat a kormánykerék mellett. Ha ez meglesz, nem lesz pillanatnyi elmezavar.