Lesz-e eredménye Benedek pápa nemes fáradozásainak és sikerül-e valóban Krisztus földi helytartójának szent karácsony ünnepére a béke asztalához ültetni a rengeteg vérvesztéstől halovány nemzeteket: ma, még csak a jó Isten tudja.

Vajjon csakugyan igazak-e azok a hírek, a melyek arról szólnak, hogy Anglia egy semleges állam közvetítésével kérdést intézett Németországhoz, hajlandó lenne-e Belgium visszaállítását megigérni és ezzel a békekötés első, legnagyobb akadályát a megértés útjából eltávolítani: erről sincsenek feltétlenül hiteles értesülések.

Az olasz forradalmi mozgalmakról is csak nehezen kiszivárgó hírek juthatnak hozzánk a rendkivüli szigorúság miatt, a melylyel az olasz kormányintézkedések a hírek útját elvágják. Bizonyos csak az, mert ezt már az olasz hivatalos nyilatkozatok is kénytelenek közölni, hogy a legnagyobb olasz kikötővárosban. Genovában és a legfontosabb ipari központokban: Turinban, Milanóban, Velenczében, Flórenczben a hadiállapot kivételes rendjét kellett, állítólag "sztrájkmozgalmak" miatt életbe léptetni. De nagyon is sok hírvan arról, hogy Turinban, Milánóban napokon át tartott az utczai harcz, gépfegyverek kaszálták az áldozatok százait és a frontról kellett csapatokat vinni az ország belsejébe a "nyugalom" helyreállítására.

Ismételjük, se a jövőbe nem látunk, se a szállongó hírek igaz valóságáról e pillanatban még bizonyosságot nem szerezhetünk. Tény azonban, hogy a békéről több szó esik most, mint idáig bármikor. Painlevé az új franczia miniszterelnök programmbeszédében a béke elengedhetetlen föltételének mondta ugyan Elszász "visszaszabadítását az idegen járom alul" de beszédében már egy szó se volt Németország letiprásáról és gyökértelenebb kormány ennél az újnál még nem állt a franczia parlament elé.

A helyzet mindenesetre világosodik. Immár angol és franczia lapok egész nyiltan beismerik, hogy Oroszország el hanyatlása teljesen reménytelenné tett egy kedvező fordulatot a harcztéren. Ezen Amerika se változtathat, mert évek kellenének hozzá, a mig – ha van is neki – akkora erőt, a mennyi e fordulat előidézésére elegendő lenne, áthozhatna a tengeren. De ki várhat évekig? A legkevésbbé bizonyára Olaszország, a melyből már most is az orosz viharéhoz hasonló moraj hallatszik, a melynek a kormánya tehát kétségbeesetten fogadkozik, hogy okvetlenül győz, ha szövetségesi rögtön legalább egy millió katonával sietnek segítségére. Olaszország tehát, a mely abban a biztos reményben árult el minket, hogy átpártolása megszerzi az ántántnak a győzelmet, most azon rimánkodik, hogy maga kapjon segítséget.

De honnan adjanak a nyomorultnak? A tavaszi és nyári offenzivák ellenségeink döntő erőpróbái voltak. Kiderült, hogy minden megfeszített erejük is kevés a mi legyőzésünkre és ezzel utolsó reményük is szertefoszlott. A népek kezdenek világossá látni.

Oroszországot forradalomba vitték a vereségek és teljes anarchiába taszította a diadalmas új rendszer vezetőinek vonakodása attól, hogy a gyors békekötéssel mentse meg az országot.

Olaszországban reng a föld és súlyos események előszele visit a levegőben.

Francziaországban válság válságot követ, botrányok és izgalmak kavarognak a közéletben.

Anglia jól lát és az angol vezető politikusok hangja észrevehetően megváltozik. A harczi trombiták már sokkal halkabban szólnak a szigetországban.

A mi válaszunk a pápa békeindítására elhangzott már tavaly, mást, mint akkor, most se mondhattuk. Ellenségein dolga, hogy megváltoztassák hetyke és mohó álláspontjukat és meghajoljanak a valóság előtt.