Saját tudósítónktól.
Cegléd, szept. 16.

Vasárnap délben tartota gróf Károlyi Mihály Cegléden beszámoló beszédét.
Károlyi Mihály azzal kezdte beszédét, hogy három évvel előtti megválasztása óta sajnálatra nem volt alkalma választói között megjelenni. Programmbeszédének, mint annak idején hangsulyozta, három sarkalatos pontja volt: Jogot, kenyerest és földet a népnek. Ebben látta egy uj Magyarország felépítését. Ebből a programmból hiányzik valami – a béke.

A monarchia külpolitikája.
Még a Balkán-háboru előtt legélesebben támadta a külügyi kormányt, mert sem képességel, sem ügyességet nem tanusított, hogy barátokat, szövetségeseseket szerezzen a monarchiának. Kifogásolta, hogy a hármas szövetségben Magyarország helyzete nem volt az, aminek lennie kellett volna. Puskaporos hordón állottunk akkor és mégis megpróbálta, hogy gazdasági alapon Ausztria-Magyarország és Franciaország között egy megállapodást létesítsen s a békét biztosítsa. Párisban kormányférfiakat és pénzügyi kapacitásokkal tárgyalt és azután Amerikába ment. Mire visszajött, Európa lángokban állott. A sajtó ama része, mely fel volt bérelve a háborura való uszítással, a hazaáruló bélyegét sütötte rá.

Nézete szerint igyekezni kellett volna minden áron a háboruból kijutni. Nem fogadta el azt az elvet, hogy a háboru alatt nem szabad békéről beszélni és minden keserüséget el kell raktároznia jövőre. Meggyőződése azt volt, hogy a lelkekbe fojtott keserüség egy szép napon kitörne és akkor rombolnak és zuznak. Áldatlan kell a békét hangoztatni nemcsak azért, mert most már ezt szabad, hanem azért, mert ezzel közelebb hozzuk a békét. Büszke arra, hogy az ő pártja volt az, mely mindig a békét hangoztatta és nem engedi, hogy ezt a dicsőséget más pártnak adják. Pártjának alakulásánál egy másik momentum is volt és az a demokrata elvek kiépítése. Joggal követel minden hős, aki megvédte a hazát, hogy adjanak neki jogokat.

Nem akarja felsorolni mindazokat a hibákat, melyeket a külügyi politika terén elkövettünk. Megígéri azonban, hogy nem fog ezekről hallgatni, mert felelősségre kell vonni azokat, akik a hibákat elkövették. Cselekedni kell.

A béke kérdése.
A megegyezésen alapuló és nem hódító békéért fog harcolni. Mert ha az egyik vagy másik hódit meg van az uj háboru csirája. Ő minden ember előtt, aki az utat ehhez egyengeti, meghajtja zászlaját. A szocialisták, a feministák és a pápa törekvései tiszteletreméltók és ezeknek előmunkálatára szükség volt. Szerinte az apró semleges államok nem lesznek képesek a békét előállítani, mert nem tudnak bizalmat gerjeszteni, hogy valóban barátai-e a hódítás nélküli békének. Továbbá azért sem, mert semlegességükhöz sok szó fér.

Ha azt kérdi, hogy melyik hatalom volna erre megfelelő, akkor a válasza erre a monarchia, azért, mert ő volt az, aki legelőször kijelentette hogy a hódítás nélküli békét akarja, mert érdeke az, hogy ne hódítson, mert meg van benne a ruganyosság, sok nemzetiség alakja és az alkudozás iskoláját jól ismeri és végül mert az ellenségeskedésnek nem képezi központját. Az ellenségeskedést Angolország és Németország képviseli. Oroszországban a forradalom következtében a panszlavisztikus politika megbukott.

Támadás Czernin ellen.
Még néhány hónap előtt azt hitte, hogy Czernin megértette az ennexió nélküli békét és azt hitte, hogy nem fog féluton megállani és nem fog addig nyugodni, míg a közvetítő szerepet magához nem ragadja. Sajnos, ugy látszik tévedett. Visszaesünk abba a hibába, mely mindig jellemezte a monarchia külügyi politikáját a tétovázásba és az önállóság hiányába. Nagy jelentőséget tulajdonít Stockholmnak, a feministáknak és a pápa akciójának, de még fontosabb volna, ha egy semleges államban a parlamentnek képviselői találkoznának. Nem csinál titkot abból, hogy meghívást kapott az október 15-én Bernben összeülő nemzetközi béke konferenciára. (Éljenzés és taps.) Nem fog kiosonni az országból, mint azt a sajtó egy része hiszi. El fog menni és már most vállalja ezért a támadásokat. A kormány nemcsak hogy nem tilthatja el neki, de egyenesen delegálni kellene valakit erre a konferenciára.


A választójogi minimum.
Elmondja ezután a választójogi blokk alakulásának történetét. Sohasem állította, hogy a blokk fedi pártjának meggyőződését. Ez a kompromisszum az eredménye annak a minimumnak, melyet a választójog kérdésében követelnek. És ez a minimum nem képezheti alku tárgyát. Szigoruan megfogadták a blokk pártjai, hogy csak azt a kormányt támogatják, mely ezt teljes egészében magáévá teszi. Wekerle vállalta ezt a programmot és kabinetjében ülnek Vázsonyi és gróf Battyhány Tivadar, akik garanciát vállaltak a választójog törvénybeiktatására. Vagy megkapja a kormány ebben a parlamentben a többséget ehhez, vagy nem kapja. Ha nem kapja, akkor választást kell csinálni, de ha megkapja is a többséget, szerinte még akkor is fel kell oszlatni a parlamentet, mert nincsen bizalommal ahhoz a párthoz, mely hét éven keresztül legreakciósabb volt. Visszatért beszédének elejére, ahol jogot és kenyeret követelt a népnek. Jog alatt a választójog ama minimumát érti, melyet a blokk követel. Kenyér alatt a kenyérkereset lehetőségének fokozását érti. Nem osztozik Hegedüs és Teleszky nézetével, kik szerint csak takarékossággal és nyomorgással lehet a háboru költségeit fedezni. Több termelés kell. Mindenünnen kell a tőkének az országba befolyni. Valóságos versenynek kell támadni a külföldi vállalkozók részéről,hogy mi válogassunk a legolcsóbb tőke között.

Azért híve a megegyezéses békének, nehogy ezt egy gazdasági háboru kövesse. Földet a magyar népnek, a magyar katonának! Első sorban annak legyen igénye a földhöz, aki azt megvédte. Biztosítani kell a népnek a megélhetést és akkor van remény arra is, hogy szaporodni fog. Mindenkit a szükebb hazájában kell földdel ellátni. Amerika két millió magyarja jöjjön vissza és vásároljon földet ott, ahová való volt. Ezt az akciót csak ugy lehet foganatosítani, ha az államnak megadjuk a kisajátítási jogot. A kötött birtokokat kell parcellázni a nép részére.

Nagyon sokat kellene még beszélnie, de az előrehaladott időre való tekintettel csak még néhány égető kérdést akar a sok közül kiragadni. Sürgős a hadiárvák és özvegyek segélyezésének kérdése. Többet, sokkal többet kell kapniok. Sürgős azonkivül az állami tisztviselők segélye de a többi fixfizetéses polgár nyomorán is kell segíteni. El sem tudják képzelni, hogy mily nagy ezek nyomora. Kéri, hogy terjeszszék beszédét és megígéri, hogy a legelkeseredettebb offenzivát fogják indítnai a békéért.