Wekerle Sándor, a magyar kormány új feje elmondotta bemutatkozó programmját, a mely nem lehetett más, mint gyöngélkedése miatt visszavonult elődjeé, a kinek munkatársait is teljes számban és változatlanul átvette. A miniszterelnök, a kinek bemutatkozását gazdag politikai multja, hatalmas egyénisége és tekintélye emelte elsőrangu érdekességgé főfeladatául a radikális választójog megindokolását, gazdasági helyzetünk javítását és minden nemzeti és állami érintetlenségünk ellen való kisérlet legkeményebb visszaverését hirdette.

A változatlan programmal szemben a pártok álláspontja is változatlan maradt. Az Eszterházy kormány hívei a Wekerle kormánynak is támogatói maradnak, míg a munkapárti többség vezére, Tisza István kijelentette, hogy a nemzeti védelemmel összefüggő minden kérdésben sima utat enged a kormánynak, ellenben a választóreform kérdésében éppen úgy szemben áll vele, mint állt elődjével.

Ugyanazon a napon, a melyen a magyar kormány bemutatkozott, egy szenzációs hír repülte be a világot. Arról szólt az a hír, hogy Kerenszkit, az orosz ideiglenes kormány diktátori hatalmu vezérét, a ki Kornilov generalisszimusnak hozzá intézett arra a követelésére, hogy neki adja át a hatalmat, azzal felelt, hogy a fővezért rövid úton elcsapta – merénylő kozákok meggyilkolták. A gyilkosság híre nem igazolódott valónak, de igenis az, hogy a szakadás Kerenszki és Kornilov, az orosz diktátor és az orosz fővezér között végleges lett és ezzel az orosz polgárháború megkezdődött.

Kerenszki elfogatási parancsot adott ki Kornilov és a hozzája szegődött tábornokok ellen. Kornilov pedig a vele tartó seregek élén Szentpétervár ellen indult és 30,000 rubeles díjat tűzött ki Kerenszki fejére. A diktátor és a fővezér kölcsönösen árulónak és bitorlónak mondják egymást, a vereségektől, forradalmi mozgalmaktól és tömeges szökésektől amúgy is megviselt orosz hadsereg ellenséges pártokra bomlik, a melyek fegyveresen is hajlandók egymással felszámolni.

Ez történik az orosz hatalom élén, mialatt a birodalom egyes tartományai elszakadni készülnek, a nagy városokban az éhinség réme kisért, az áttört rigai front mögül menekülők százezrei hömpölyögnek az ország belsejébe, a vasuti közlekedés megbénult, a termelők elrejtik a gabonát, mert teljesen bizonytalannak érzik a helyzetet. Ez lett az oroszok juliusi offenzivájának az eredménye, a melyet Kerenszki ostoba gőggel indított meg, holott mi békén és nyugodtan vártuk: hátha az okosság kerekedik majd ki az orosz forradalmi zavargásokból? De a forradalmi kormány a háború mellett döntött és az eredmény vereségek özöne lett a fronton, kitakarodás Galicziából és Bukovinából, Riga elvesztése, Szentpétervár veszedelme, teljes fölfordulás és polgárháború.

Mi lesz Oroszország sorsa, bizonyára nem lehet közömbös se nekünk, a kiknek legerősebb és legveszedelmesebb ellenségünk ez óriási birodalom, se szövetségeseinek, a kik ádáz, rabló czéljaik elérésének leghatalmasabb biztosítékát és eszközét lelték benne. Ezek most sápadtan a dühtől és kétségbeeséstől nézik vergődését, szitkokkal, szemrehányásokkal illetik és megrökönyödött népeiket Amerikával, majdan eljövendő segítségével igyekeznek megnyugtatni és vigasztalni.

Mi az igazság és az erkölcsi kiérvényesülését látjuk Oroszország tragédiájában, a mely egy zsarnoki hódító akarat prédavágyában tört ránk és nem tudta magát e zsarnoki törekvés alul akkor se kivonni, mikor az egyik zsarnokot lerázta magáról, hogy – másikat vegyen a hátára. De a mi az egyiknek nem sikerült, abba a másiknak is beletörött a fejszéje és a nagy birodalom gördül lefelé a pusztulás lejtőjén, mert népe még kevésbbé tudott élni sorsa intézésének hatalmával, mint a zsarnok, a kinek kezéből e hatalmat kiragadta.