A király [IV. Károly] már trónfoglaló beszédében megígérte a választójog kiterjesztését. Az ellenzék, a Károlyi-párt, a szocialisták, a radikálisok … újabb erélyes akciót indítottak az általános, egyenlő, titkos választójog érdekében.

Amikor én [Károlyi Mihály] 1914-ben megpendítettem ezt a gondolatot, inaktuálisnak tartották.

Most egyszerre ekörül forgott a politika, és joggal ekörül, mert az általános választójog követelése most egészen egyszerűen annak a kifejezése volt, hogy a nép a maga sorsának intézésébe … bele akar szólni.

Már a mérsékelt ellenzék is sürgette a „hősök”, azaz a Károly-kereszttel megkülönbözetett, fronton járt katonák választójogát. Azok a pártok, amelyek a választójog radikális megoldását kívánták, az én kezdeményezésemre most közeledést kerestek egymáshoz: egy választójogi blokk megteremtésére törekedtek.

Ehhez a blokkhoz a keresztény szociálisok parlamenti képviselője … és a feministák egyesülete is csatlakozott volna. Ebben a blokkban benne lett volna mindenki, akiről föl kellett tételezni, hogy egy új Magyarországot akar, és ez a blokk tudta, hogy az ország nagy többségének, nevezetesen a lövészárkok szomorú népének kívánságait fogja megtestesíteni. És tudta azt is, hogy nincs ellentétben a király kívánságával.

Károlyi Mihály gróf
későbbi miniszterelnök, majd elnök
emlékiratából