A lupényi szénbányában szeptember 19-én a déli órákban, a mikor a munkások pihenőjüket tartották, borzalmas katasztrófa történt, a melynek igen sok munkás esett áldozatul. A borzasztó szerencsétlenséget bányalégrobbanás okozta, a mely az Ilona-bánya egyik tárnáját romba döntötte.

A felgyülemlett mérges gázok valószinüleg attól robbantak föl, hogy valamelyik munkás a szigorú tilalom ellenére czigarettázhatott. Ez azonban nem bizonyos. Az arra vonuló friss légáram növelte a robbanás pusztitó erejét.

A mentési munkálatok rögtön megkezdődtek s az eltemetett bányászok közül még aznap ötvenötöt élve kimentettek, ötnek azonban az állapota életveszélyes. Ezek a mérges gáztól már elvesztették eszméletüket. A mentést egész éjjel folytatták s kiemelték a halottakat is, a kiknek száma ötvenkilencz.

Másnap befejezték a mentési munkálatokat. A katasztrófa, a mely oly sok bányászcsaládot boritott gyászba, nem okozott nagyobb fennakadást a bánya üzemében, ugy hogy azt néhány nap mulva ismét folytathatják.

A gázmérgezés következtében megbetegedett munkásokat kórházba szállitották. Állapotuk már jobbra fordult s valószinüleg mindannyian életben maradnak.

A bányászok közt mély hatást tett Károly király részvéte és meleg érdeklődése a szerencsétlenség iránt. A király ugyanis mihelyt értesült a katasztrófáról, azonnal több izben tétetett magának jelentést a mentési munkálatokról.