A budapesti főkapitányság nemrég őszinte vallomással adta tudtára a m. t. publikumnak, hogy sok a lopás, betörés. Ez a háboru! Nagyon meggyarapodott a háboru laza erkölcstermelése, nemkülönben a nyilt és lappangó nyomorfelfakadás közben a tolvajok frontja, mely sürü offenzivákat indit különösen ama védtelenek ellen, akik önként szolgáltatják, a megrohanásra legalkalmasabb fegyvert: a gondatlanságot. Bizony nem elég, hogy rendőrség legyen, hanem arra is van szükség a mai ugy-e bár semmiesetre sem normálisnak nevezhető időkben, hogy többé-kevésbé minden ember a maga rendőre is legyen.

Különösen lakásunk az, melyet olyan nyugodtan szoktunk magára hagyni. Egy rossz záru ajtó, immel-ámmal lecsukva s vidáman elzónázunk nyaralni. Csak akkor van elképedés és rendőrségemlegetés esetleg már nagyon is cifra alakban, amikor kiderült, hogy kevésbé becsületes polgártársunk mégsem tudott ellenállni az akkora csábos alkalomnak és egész komolyan kirámolta árván maradt otthonunkat, melytől egy jóravaló Wertheim-zárt is elsajnáltunk…A bájos gondatlanságnak klasszikus, érdekes példája annak a pesti urnak az esete, aki, mikor rövid egy hónapi tátrai üdülés után, hazament kedves életpárjával, a vasuti kocsiszakaszban egy nagyon kellemes urral ismerkedett meg. A csevegés nyomban igen kedvesen indult meg, közbe rágyujtottak, s az uj ismerős megkinálta a pestit cigarettával. Aranytárcából kinálta. A pesti úr megdöbbenve nézte a tárcát. Olyan, mint az övé. A rubinkő az előlapon is az. A rovátkák, cirádák is ugyanazok.

- Tetszik a cigarettatárca?!- kérdezte a vonatbeli utitárs. – Bécsben vettem. Elég olcsón jutottam hozzá és elég érdekes körülmények között. Lóversenyen voltunk s egyszerre csak hozzám jött egy elkeseredett arcu fiatalember. Bocsánatot kért, hogy megszólit, de volna egy diszkrét kérése. Teljesen letört, egy lova be nem jött. A legközelebbi versenyszámban azonban regresszálhatná magát, mert va egy holtbizonyos tippje…de elfogyott a pénze s nem tud most ismerőst felhajtani. Adjak neki száz koronát kölcsönbe erre a cigarettatárcára. A verseny után a nyereségből rögtön kiváltja ….Szerencsém volt! A ló megint nem jött be, a letört játékos nem is mutatkozott s igy nálam maradt egyelőre jogos tulajdonként az aranycigarettatárca.

Amint azonban hazaért, más véleményen lett. Bizony az mégis az ő cigarettatárcája lehetett, mert elkerült az ő lakásából…de még sok minden más drága holmi, amit a betörők ki tudja, hány hete emeltek már el onnan. Ő pedig azalatt feleségével együtt mitsem sejtve nyaralt…ellopott cigarettatárcájából kinálták s még akkor sem jutott eszébe, hogy nincs könnyebb, mint egy magára hagyott lakást kifosztani. Pedig azon mulik minden. Akinek csak egy pillanatra is eszébe jut még kellő időben, hogy holmijára tolvajkéz leselkedhetik, - az már nem lesz könnyü prédájává a sablónos tolvajkodásnak. Legközönségesebb alakjai ennél a zsebtolvajok, lakásfosztogatók s legtöbb áldozatuk ezeknek van az édes gondatlanság, könnyelmüség révén. Kissé több körültekintés magunk részéről előzetesen többet ér, nagyobb haszon, mint utólagosan a legfényesebb rendőri nyomozás.