A hajók sebességének fokozását és a hajótér növelését - mint ismeretes - a gőzturbina biztosítja. Daczára azonban a turbina kiváló előnyeinek számottevő hibái is vannak. Anélkül, hogy a turbinarendszert ismertetnők, csak annyit jegyzünk meg, hogy a turbina csak akkor dolgozik gazdaságosan, ha lehetőleg gyorsan forog; vagyis ha nagy teljesítmény esetén is perczenkint legalább 2000 fordulatot végez ; ezzel szemben a hajócsavar vízben 700-800 fordulatnál többet nem tehet, mert különben úgy kihányja a vizet, hogy nincs mibe kapaszkodnia.

Nagy hátrány az is, hogy a turbina csak egy irányban foroghat, míg a hajócsavar forgásának irányát a szerint kell megváltoztatni, a mint a hajónak előre, vagy hátra kell mennie. Ezeken a bajokon oly módon segítettek, hogy a turbina forgó tengelyét elválasztották a hajócsavar tengelyétől és e kettő közé elötétszerkezetet szereltek fel. Mivel azonban még ez úton sem változtatható kívánatos mértékben a hajó sebessége, azért újabban elektromos motorokkal segítenek a bajon.

Képzeljünk a hajó belsejében valamely alkalmas helyen elektromos erőművet, melynél a gőzturbina egy dynamogépet hajt. A termelt áramot aztán elektromotorokhoz vezetik, melyek a hajócsavartengelyekkel vannak összekötve és ezeket közvetlenül hozzák működésbe. Az elektromos motor forgásának irányát és sebességét nagyon könnyű változtatni és így az ilyen módon felszerelt hajó igen könnyen kormányozható.

Legújabban ott, a hol nagyobb sebesség és hosszab út egyhuzamban való megtételére nincs szükség, az elektromos hajtóerőt accumulatorok útján is termelik. Az accumulatoros hajónak lényeges alkotórészei: az elektromotor, a mely a hajócsavart hajtja, az accumulator a mely a motort árammal táplálja, a controller, mely a haladási sebesség irányát és nagyságát szabályozza és néhány segédműszer.

Az elektromotornak egyetlen mozgó része az armatura, mely kizárólag forgó mozgást végez; ennek köszönheti a hajó egyenletes haladását, mit sem gőzgéppel, sem benzinmotoros hajtással el nem érhetünk. Minthogy az elektromotornál fogaskerék, szelep, vagy egyéb alkatórész nincs, a mely zakatolást idézhetne elő, a villamos hajtású hajón való utazás igen kényelmes és mivel tüzelés nincs, a tűzveszély ki van zárva és a bűzt terjesztő kipüfögő égéstermékek nem rontják mely esetben a szükséges áramerősséget a dynamo feszültségének megfelelő szabályozásával kapjuk.

Az elektromotort confrollerrel indítják, a mely - miként a villamos vasútnál a -haladási sebesség változtatására és a menetirány megfordítására szolgál A controller szorosan véve szigetelt hengerből áll, a melyre rászerelik az áramvezető gyűrűket, az áramszedő contactusokat; utóbbiak létesítik a szükséges kapcsolást a henger különböző állásaihoz mérten az elektromotor, az accumulatortelep, valamint a szabályozó ellenállások közt csak a jelzett contactusok közvetítésével szabályozható a haladási sebesség iránya és nagysága. A motor bárhol, tehát a kormányhídra is szerelhető fel, úgy hogy a kormányt és a motort egy személy egyszerre is kezelheti. Azáltal, hogy a motor és a telep menetközben nem igen igényel külön kezelést és igy kevésbé hozzáférhető helyen is alkalmazható, nagyobb hajótér áll az utazóközönség rendelkezésére. Az accumulator-telepet a hajó legmélyebb helyén is felszerelhetik, a mi a hajó stabilitását lényegesen fokozza.

Mivel az accumulator capacitása aránylag korlátolt, a haladási sebesség óránkint csak 11-12 kmre fokozható; 10-12 órás menetidőt feltételezve a jelzett sebesség kifejtéséhez elegendő, ha a telepet naponta egyszer megtöltik. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, az accumulatoros hajókat czélszerűen használhatjuk városokban fekvő folyóátkeléseknél, valamint rövidebb út egyhuzamban való megtételére.

Kényelem, egészségügy, üzembiztonság czéljából igen gazdaságosan fel lehetne használni accumulatoros hajókat Budapest és környékbeli parti állomások közti járatokra is. Welwart Benő.