A franciák rémülten kiáltottak föl, mikor megtudták, hogy a német sebesültek hetvenöt százaléka teljesen épen alig három hónap alatt ujra a fronton van, s egy-két százalék rokkantat leszámítva, bizonyos idő mulva minden sebesült „fronttauglich”, ahogyan azt katonáék kifejezik.

Semleges ujságok utján tudjuk, hogy e kérdés körül éles vita támadt a francia sajtóban, mert akadt olyan francia író, aki ezt a csudát két okra vezette vissza. Az első, ami elvitázhatatlan az, hogy a német egészségügyi szervezet a világháboru szenzációja, a másik ok azonban nem ilyen ésszerű, s ez volt a vita ütköző pontja. A francia iró ugyanis azt eltiltotta, hogy a sebek gyógyulása nem tisztán orvosi munka, ehhez elengedhetetlen követelmény, hogy a sebesült maga is hozzájáruljon a gyógyuláshoz. Az egyik mód, hogy a vére legyen egészséges, a másik mód, hogy akarjon gyógyulni, hogy szándékosan ne akadályozza meg a gyógyulás természetes folyamatát.

Ebből természetesen hazafisági kérdést csináltak, mert ebben burkoltan is, nyíltan is az foglaltatott, hogy Franciaország hadiegészségügyi szervezete rosszabb, mint a németeké, a francia katona vére beteg, betegebb, mint a németé, végül, hogy a francia katona megelégelte az egyszeri sebet, s nem vágyódott ujra a frontra. Ezt ugy érte el, hogy mechanikusan akadályozta a sebének gyógyulását.

Akárhogyan volt is, van is a dolog, tény az, hogy Németország azért nem fogy ki a tartalékból, mert a sebesültjeiből ugyszólván mindennap meggyógyul egy-egy menetszázad. A német siker tehát alaposan függ a gyógyító tudományok pompás alkalmazásától, amihez hiteles példa az itt ábrázolt két eset. Az egyik a belső sérülések gyógyítása az elektromosság utján, a másik a begyógyult végtagseb utánkezelése elektromossággal a rugalmasság visszaszerzése céljából. Az első esetben az ugynevezett diathermie áramokat vezetik bele a testbe, amely ott meleggé változik át s az egész testnek azt a mesterséges, egyenletes meleget adja, amely mulhatatlanul szükséges a gyógyeredmény elérésére.

Orvosi szavakkal kifejezve lőfrakturák, kontuziók és distorsiók különösen alkalmas anyagok a diathermie kezelésre. A lőfraktura a lövés okozta helyi elváltozások, a kontuziók a belső részek szabálytalan elhelyezkedése, a distorziók pedig az egyes részek formaváltozásait jelentik. Ezek az áramok, amelyek hőfejlesztő szövet segélyével a talpon keresztül jutnak a testbe, gyorsítják a gyógyulást és megakadályozzák az inak, izmok és forgók képződését. Az izzadmányok gyors fölszívódása nem kevésbé sikerül e módon, valamint kizárólag at az eset, hogy idegek akár meglágyuljanak, akár megkeményedjenek.

A második egyenes alkalmazása az elektromosságnak a teljes önműködő, oldott, fájdalmatlan és mindenütt erőteljes hatásu izomműködtetés. Ezt orvosi nyelven bergonizálásnak nevezik. Villamos izgatás utján a testizomzatot a sebesült akaratának teljes kikapcsolása mellett lehetőleg hatásos munkára kényszerítik. Pihenéssel váltakozó munka adja ennek az izomtevékenységnek a physologikus jellegét.

Bergonié és Nagelschmidt német orvostanárok rendszerei szerint végzik a német gyógyító intézetek ezeket a sebesülés kezeléseket, otthon természetesen nagy készülékekkel, de a német technika segélyével olyan kisebb, hordozható készülékek is vannak, amelyek a legkisebb kórházba is elhelyezhetők, ugy, hogy az egész birodalomban egyforma energiával, egyöntetű módon készül a gyógyulás. Eltekintve attól a szükséges, emberséges eljárástól, hogy a sebesült katona testi épségét a nemzeti feladat, épp ugy nemzeti érdek, hogy mindaddig, míg a háboru borzalmas jelenete nem mulik erről a földről, épkézláb katonája legyen az országnak minél előbb.