Az első koalíciónak is az volt a baja, hogy nem azok csinálták akik megcsinálták. A második koalíciónak sem ártana magába szállania, hogy azokra bízta-e politikáját, kiktől politikáját vette? Ez nemcsak parlamentarizmus dolga, hanem erkölcsé is - s azért a parlamentarizmusé, mert az erkölcsé - mert erkölcs nélkül nincs parlamentarizmus.

A demokráciát nem elég vallani - azzal egybeforrtnak kell lenni. Magában az, hogy egy bágyadt idegzetű fiatal úr vacsorapajtásait teszi meg országkormányzóknak: még nem demokrácia. Ha ez tenné, akkor Caligula még nagyobb demokrata volna, mert ő meg a lovát tette meg konzulnak.

S az ifiuraság sem teszi, mert ahhoz, hogy valaki fiatal tehetség legyen, nem elég fiatalnak lennie. Tehetség is kell hozzá. Andrássy, belátom, vén már ahhoz, hogy csinálja is azt a politikát, amit ő gondolt ki - de akkor ki kéne tán dobni az ifiurak demokráciájából Vázsonyit is, mert ő sem négy hónap óta demokrata, s ő is közelebb van az ötvenhez, mint a negyvennyolchoz.

S megmaradna fiatal tehetségnek egyedül Wekerle, mert legalább igazán tehetséges, s isten s a flegmája segítségével vidáman közeledik a hetvenhez. Ami valóban nem is sok - ahhoz képest, hogy újságíró ifiuraink közt is legkülönb, legtehetségesebb, legfrissebb és legmanapibb újságírónk - sajnos - még mindig Rákosi Jenő, az ő hetvenöt csikói esztendeivel. Ah, ha csak az tenné, hogy az ember kirúg a hámból!

Nem - s az sem teszi a demokráciát, ha szidják a bankokat. Szidni a bankokat - ez ugyanolyasmi, mint szidni az automobilt. Az ember szidhatja a sebes hajtást, szidhatja az elgázolásokat, szidhatja a zsaroló sofőröket, s követelheti, hogy taxi-métert szereljenek az autóra, hogy szolgálja a közönséget, ne pedig szipolyozza.

De az autó mégis csak különb alkalmatosság, mint a trágyás talicska, s ipar s kereskedelem, pénzgazdaság s vállalkozás és munkaadás és tőke, és bankok, igen: bankok, sőt hadiszállítók is: mindezekről úgy beszélni, mintha már magukban is valami rettentő visszaélés volnának, amit becsületes földteke nem tűrhet meg hátán: az nem akció, hanem reakció.

Mit csinálna ez az ország, ha nem volnának bankjai? Ki fejlesztette ezt az országot, abban, ami ma tesz országot, mint a bankok? Hogy túltengenek? Mindig túlteng, aki csinál valamit. Tessék velük versenyt csinálni valamit, majd nem tengenek túl. Az irigység nem szocializmus s a: kotródj, hogy helyedbe üljek: nem demokrácia.

Demokrata, sőt, szocialista kormány sem különbözhetik egyéb kormányoktól abban, hogy kormány nem lehet ellensége senkinek. Párt igen, de kormány nem. Amíg van tőke, addig a szocialista miniszter is éppúgy minisztere a tőkének is, mint a bankár-miniszter.

A kormánynak üldöznie kell minden visszaélést, tisztáznia kell minden zavarost, melyben halászhatnak és szabályoznia minden vadvizeket, melyeken orvvadászok járhatnak olcsó réce után. De ellensége nem lehet a folyóvíznek, sőt a vadászatnak sem, valameddig törvény nincs arról, hogy a víznek nem szabad folynia s a vadásznak nem szabad vadásznia. Ez az, amiben a kormányok helyzete különbözik egyéb politikai lényekétől. Ez az, amit guvernementalizmusnak neveznek, s ami nélkül ugyancsak nincs parlamentarizmus.

A kormányi tisztnek megvan a maga külön optikája s akusztikája, s valaki ugyanazon szemmel, amivel sasszemű főbíró vagy képviselő vagy publicista lehetett, s ugyanazon füllel, mellyel így a füvek növését is hallotta, lehet vak és süket kormányember és kormánytámogató. Ez az, amiben, hogy visszatérjek hozzá, Tisza István nem volt ügyetlen. S ez az, aminek megtanulásához nem elég: ügyesnek lenni.