Egyáltalában nem akarjuk azt mondani, hogy csak a Gambrinus nevü köruti zenés vendéglőben szednek hallatlan és lehetetlen árakat az italokért. Másutt is gyalázatos ital-drágitást üznek a budapesti vendéglősök, akik olyan árakat mernek kérni egy fél pohárnyi tábornoki stráffal feldiszitett sörért, hogy ezért a pénzért azelőtt egy szegény ember megvacsorázhatott volna.

És még azt is mondják a nagyságos vendéglős urak, hogy nem keresnek semmit. Hát akkor miért nézik ki azt a vendéget, aki csak eszik, de a vacsorájához italt nem fogyaszt. Miért teszik csaknem kötelezővé az italfogyasztást?

És ha már kötelezővé teszik, hogyan merik megtenni azt, – amit legutóbb a Gambrinus vendéglő tulajdonosa megtett – hogy égetett cukrot kever a drága pénzen árusitott italokba. Ez az Oláh Gyárfás nevü vendéglős most azt meri hangoztatni, – amint egy nyilatkozatában olvassuk – hogy az elbocsátott csaposlegény feljelentése alaptalan, mert az 1908. évi 47-ik törvénycikk 2-ik paragrafusa szerint a vendéglősnek joga van égetett cukrot használni a bor szinének megjavitása érdekében.

Szinte példátlan eset, hogy ez a vendéglős még a törvényre hivatkozik, amikor kiderül róla, hogy a vendégeinek drága pénzen égetett cukorral édesitett vizes keveréket adott. A budapesti rendőrség amugy is nagyon enyhén szokott elbánni ezekkel a kávésokkal és vendéglősökkel. Mikor fog már egyszer a rendőrség példás elégtételt szolgáltatni a kiuzsorázott és becsapott pesti közönségnek!