Régi ruha ellenében kapnak ruhajegyet

Két nappal ezelőtt volt Bécsben az első ruhajegyes nap, amelyen a ruhahivatal megkezdte müködését. Az osztrák fővárosnak zálogkölcsönző intézetét Dorotheumnak nevezik, kiterjedt nagy intézmény ez: számos fiókintézete van és a megszorult embereknek nagy segitségére van. Az az intézmény most ingyenesen rendelkezésére bocsátotta helyiségeit ennek az uj hivatalnak, amely a régi ruhákat a szabályoknak megfelelő módon átveszi és értük pénzt és szükségleti jegyeket ad.

Nem vásárlójegyeket, hanem szükségleti jegyeket. Ez nagyon fontos, mert nem a fényüzőknek csinálták azt az uj hivatalt, hanem a ruhában szűkölködőknek. 

A bécsi közönség egyelőre nem igen töri a fejét a külömbségen, hanem igyekszik szabadulni régi ruháitól. A forgalom már tegnap olyan nagy volt, hogy a rendelkezésre álló hivatalnokok csak igen lassan és torlódásokkal voltak képesek a különben igen egyszerűnek tetsző dolgot lebonyolitani. 

Mint jelenleg mindenhol, ugy itt is több volt a nő a férfinél.
Egy régi, kopott, szakadozott bélésü sötétkék női zsakett volt alapköve a népfölruházás jövő intézményének. Három koronára becsülték és aki hozta, megelégedett a kevéske pénzzel, kiállittatta magának a szükségleti jegyet, amellyel majd ujat vásárolhat magának és távozott. 

Ezután a hivatalnak igen komplikált munkát kell végezni az átvett ruhadarabokkal. Egy kartonlapot kell a ruhákra erősiteni olyképen, hogy az egyik oldalon a vételár, a másikon pedig az eladási ár legyen látható. Eleinte ez is nehézkesen ment, a gyakorlat csakhamar gyors munkára tanitotta őket. Ha azonban ajándékképpen engednek át egy bizonyos ruhadarabot a népfelruházó hivatalnak, akkor külön állapitják meg az árát. 

Mindenkinek jogában áll a becslővel külön tárgyalni, ha nincs megelégedve az ajánlott árral. Aki nem tud megállapodni, az elviheti a kapott gunyáját, de szükségleti jegyet nem kap. Az árak irányát a békeárak adják meg. 

Az első napon igen jelentékeny forgalma volt az uj hivatalnak. Különösen a férfiruháknak volt nagy keletje.