Földes Béla miniszter hamar beváltotta programmjának egyik kitüzött pontját s megalakitotta az Országos átmenetgazdasági tanácsot, a mely e héten megtartotta első tanácskozását.

A Tanácsban képviselve vannak a hazai közgazdasági élet vezérszereplői, továbbá tagja több közigazgatási és társadalmi ügyekkel foglalkozó képviselő, valamint a hadsereg is, amellyel az átmeneti idő nehéz gazdasági kérdéseinek lebonyolitása végett állandó érintkezésben kell lennünk, sőt a hadvezetőségnek jelentős szerepe lesz a likvidálásnál.

Földes Béla a ki a tanácskozást megnyitotta, kifejtette, hogy igazán majd a leszerelés után nyilik meg az átmeneti gazdasági munka tere. Fontos probléma lesz a nyersanyag beszerzésére és célszerü felosztása. Előre látjuk már, hogy huzamos ideig ebben a tekintetben is az állami munkára lesz szükség, a mozgásszabadságot egy időre még föl kell áldozni, mert az óriási hiányokat mutató ipari nyersanyagtermelés nem lenne biztositható a nyomban helyreállitott szabad versennyel.

Ezt érezzük ki abból a tájékoztatásból, a melyet a miniszter előre bocsátott; noha a miniszter is bizakodik abban, a mi közérzés, hogy mihelyt a hadsereg nem rendel, az árukészletek esztelen halmozása is megszünik, s rendelkezésre fog állani a most hiányzó munkaerő is, a mi okvetlenül növeli a termelést, tehát előidézi a drágaság csökkenését.

A hazai közönség epekedve várja, hogy a nyersanyag helyes szétosztása által lehetőleg még a háboru folyamán jusson abba a helyzetbe, hogy anyagi viszonyainak teljes megzilálása és egészségének kárositása nélkül szervezhesse be a legminimálisabb ipari szükségleteit: a Tanács ebben is érvényesitheti feladatait.