Ez ugyan nem áll, mert sok rács mögött busuló kénytelen másképp vélekedni, az egyszeri k….ói asszonynak azonban mégis csak az a meggyőződése. Történt az eset egyik vidéki rendőrségen, ahová a minap nagy busan beállított egy k…ói gazda s ott nagy fohászkodások közepette elmondta, hogy – meglopták. Nagynehezen összekuporgatott vagy ezerötszáz koronát és mivelhogy tudja, hogy a pénzt magától is szaporodik, ha jó helyre rakják, valamelyik bankban akarta elhelyezni. De hát meleg van még mindig s a k…ói utbeli korcsma mellett különben is lehetetlen közömbösen elmenni. Ott valami sánta cigánnyal ismerkedett meg az öreg s csakhogy ott nem felejtette magát a borospoharak mellett. Szerencsére még elég jókor ért a bankba. Éppen le akarta tenni a pénzt, amikor forgatva zsebét balra, majd jobbra, hüledezve veszi észre, hogy az egész pénz eltünt.

- Biztos, tekintetes urak! – végezte a mondókáját – hogy ez az istentelen cigány lopta el, senki más nem tehette! Emlékszem is homályosan, mintha kotorászott volna a piszkos kezével a zsebem körül…
- A rendőrség is azon a véleményen volt, a detektivek tehát megmozdultak és csakhamar beteremtették a kapálózó cigányt. Azt azonban már igazán nem lehetett naivitás nélkül attól várni, hogy rögtön beismerő vallomást tegyen és bünbánóan visszahelyeztesse a pénzt, ahonnan vette. Ellenkezőleg égre-földre esküdözött, hogy ártatlan és soha becsületesebb ember nem járt még ezen a földön, mint a milyen ő. Ettől a véleménytől még egy napi puhitás mellett sem volt hajlandó tágitani s így minden bizonyiték hiányában utjára kellett ereszteni.
Hogy az itókakedvelő gazda azután odahaza milyen fogadtatásban részesült, arról hallgasson a krónika, - elég hozzá, hogy a lopásügyet most már az asszony vette kezébe és pedig igazi asszonymódra. A szomszéd községben lakott valami javasasszony, aki mindentudó hirében állott, ahhoz fordult tehát. A javasasszony készséggel vállalkozott némi nyomozási költség megtéritése mellett az ellopott pénz megkeritésére. Szigoru és kötelező igéretet tett, hogy bübájos főztjével ugy megfőzi a gézenguz tolvaj lelkét, hogy végül kiszárad testéből és a gazember kénytelen elsorvadni, elpusztulni. Mindjárt fel is állitotta jól fetünően az udvaron az ördöngős üstöt és főzött, főzött. A falu népe is nézte kiváncsian. Elszaladt a hire még a harmadik határba is és az emberek összeszaladtak nézni a furcsa kotyvasztást.
A főzésnek pedig az lett a vége, hogy egy szép napon örömtelt arccal beállitott a meglopott gazda felesége:
- Nem tudnak semmit a detektiv urak… lám a javasasszony megkeritette a pénzt … többet tud, mint az egész rendőrség! …
Közelebbi érdeklődés mellett aztán kiderült, hogy a sánta cigány is hallott a javasasszony főztjéről, mely az ő testére-lelkére megye – minekutána mégis csak ő volt a tolvaj- s ugy megijedt, hogy már egy pár nap mulva az izgalomtól tényleg betegen belopta a pénzt a gazda lakásába.
Mindebből pedig az a tanulság, hogy egy javasasszony is lehet pszichológus, s igy alkalomadtán egész jó detektiv is.