A csehek 1620. óta Ausztria bekebelezett tartományaként, a szlovákok a honfoglalás óta Magyarország egyik népeként éltek. A csehszlovák gondolat már a 19. század közepén felbukkant, ám ekkor a szlovák „nemzeti ébresztők” még a csehekétől nagyobb mértékben különböző dialektust választották irodalmi nyelvként, épp azért, hogy önálló nemzetté formálódhassanak.

A csehszlovák gondolat új tartalommal telítődött a világháború alatt. Az ausztroszláv és ausztrofil (osztrákbarát) cseh és szlovák politikusok és értelmiségiek a Monarchián belül, Benes és Masaryk viszonyt a Monarchiától független, önálló államként képzelték el Csehszlovákiát.

1916. februárjában Párizsban ez utóbbiak alakították meg a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Masaryk, a nemzetiségi kérdés szakértője, és a nacionalista Benes, akik korábban egyaránt képviselők voltak a bécsi birodalmi gyűlésben, most az antant politikusainál előszobáztak.

Terveiket ekkor még a Monarchiával szemben legmesszebbmenő célokat megfogalmazó Oroszország sem támogatta, az amerikai elnök egyszerűen nem fogadta őket. Az antant csak 1918 tavaszán tette magáévá a független Csehszlovákia gondolatát.

Hatékony agitációt folytattak viszont a cseh és szlovák nemzetiségű hadifoglyok körében. Ismertségük, befolyásuk évről évre nőtt. Ritkán forul elő a történelemben, hogy ilyen kevés ember ilyen nagybefolyást gyakoroljon egy nagyhatalom sorsára, mint az épp Benessel, Masarykkal és társaikkal történt.