Rövid időn belül két Anatole France-könyv jelent meg magyarul: "Kékszakáll és hét felesége" és "Szent Klára kútja". A magyar olvasóközönség rajong a francia írásművészért, aki a szemében ma is a francia szellem ormát s a "legújabbat" jelenti. Elragadtatása nem érthetetlen. Különösen, ha számba vesszük azt a körülményt, hogy magyar olvasóinak zöme egyáltalán nem, vagy csak hiányosan ismeri két latin ősét, Voltaire-t és Renan-t s így a nekik járó hódolattal is megszerzi azt, amit a huszadik század e finom és nemes szellemének kiutal.

Anatole France boldogtalan századunk mosolygó nihilizmusát fejezi ki. Hatásának és irodalmi népszerűségének titka jórészt abban rejlik, hogy a mai ember erkölcs nélkül való világnézetét sokszoros kétségeit és bizonytalanságát tárgyalja, anélkül, hogy megbolygatná vagy új törvénytáblákat adna helyettük. Alig volt kor, melyben az ember ily tájékozatlanul tekintett volna életre és halálra, jóra és rosszra, kötelességre és mulasztásra.

Ő ennek a kornak az írója, a kétkedő arisztokraták, a kétkedő polgárok, a kétkedő proletárok költője, egyformán mindannyiunké, akik kétkedünk. A nagyok közül, Ibsen és Tolsztoj halála után, egyedül ő maradt itt koronatanújául az emberiség példátlan megpróbáltatásának. Nem erkölcsbíró, mint Ibsen vagy Tolsztoj, de nem is emberalkotó, mint Shakespeare vagy Balzac. Csak éppen olyan méretű, amilyent a mai emberiség megbír, hitetlen bölcs, aki tudomásul veszi a gyarlóságunkat, a huszadik századbeli ember tragédiájának szellemes széljegyzetírója.

Mind a két munkájának váza alapjában régi, az alakok, a történetek is, ő csak javítgat rajtuk, hozzánk alkalmazza, más hangnembe helyezi. A kékszakállú lovagot például Perrault ismert meséjéből költi át, úgy, hogy a vadászt vaddá teszi, másik könyvében pedig, a "Szent király"-ban, - Aranyossy Pál fordította folyékony, hibátlan magyarsággal - kis históriákat mesél, a "Fioretti"-hez hasonlókat, melyekben kegyes szerzetesek, a forradalmi kereszténység álarcában az egyháznak, az államnak, az igazságszolgáltatásnak olyan vádakat mondanak oda, hogy ma csak a merő elgondolásukért is börtönbe csuknának bármelyikünket.

Anarchiát óhajtana e véres és erőszakos világrend helyett, de jóságos és bölcs anarchiát. Utolsó regényében angyalok képében jelentette meg az anarchistákat. Ő maga is ilyen: anarchista, kinek fehér angyalszárnyai vannak.