A Szuchomlinov ellen inditott per azonkivül, hogy napfényre deritette a volt hadügyminiszter személyi tisztességtelenségét, fellebbentette a fátyolt arról a homályban lévő kérdésről, hogy ki vétkes a háboru előidézésében.

Szuchomlinovnak és a volt vezérkari főnöknek, Januskievisesenek a pör folyamán tett vallomásaiból világosnak kitetszik, hogy éppen az, amivel az entente vádolja Németországot, szabatosabban szólva, a német császárt: a háboru erőszakos és lelkiismeretlen fölidézése az orosz kormányférfiakat terheli.

A Szuchomlinov-pör aktái napnál világosabban bebizonyították, hogy Oroszországban müködött egy felelőtlen kormány, amely a német birodalommal való háborura tört és ármánykodással, hazudozással maga választotta meg a háburu idejét.

Az orosz hadügyminiszter és az orosz vezérkari főnök pusztán külső ösztökélésre kijátszották a tulajdon uralkodójukat és háta mögött, parancsának ellenszegülve elrendelték a világháborut jelentő általános mozgósítást. Ezért a rettenetes bűnért az életfogytiglani fegyház sem elég büntetés.