Budapest, 1917. március 3. 

A kormánynyilatkozatok, amelyek a héten a kiegyezésről elhangzottak, végre-valahára bizonyos pozitivumot is nyujtanak. A hivatalos kommüniké, amely erre vonatkozólag megjelent, konstatálja, hogy a magyar és osztrák kormány között bizonyos fokig előzetes megállapodás jött létre a kiegyezésre vonatkozólag, ugy, hogy a kereskedelempolitikai tárgyalásoknak harmadik államokkal szemben most már semmi sem áll az utjában.

Akárhogyan gondolkozzunk is a kiegyezés megujitása felől, annyi bizonyos, hogy közel érkeztünk ahhoz a határidőhöz, amidőn a kiegyezés kérdésében valaminő megállapodásra is kell jutnunk. Az 1908. évi kiegyezési törvény szerint ugyanis a jelenlegi kiegyezésnek érvénye ennek az évnek a végén lejár és ugyanez a törvény előrelátóan gondoskodott arról is, hogy a kiegyezés megujitása céljából szükséges tárgyalások idejében megkezdhetők legyenek. Ezért a törvény maga intézkedett arra nézve, hogy ezek a tárgyalások 1915. elején megindittassanak.

Sajnos, a világháboru kitörése és a háboru nagy eseményei a velük járó átalakulásokkal egyrészt megnehezitették a határidőnek pontos betartását, más részről célszerüvé tették a gazdasági viszonyok és törekvések további átalakulását bevárni. Az idei évvel azonban már egészen közel jutottunk a lejárati időhöz, amely már elég rövid, mert tekintettel kell lennünk arra, hogy az Ausztriával való gazdasági kiegyezés alkotja az alapot, amelyen a velünk szerződéses viszonyban álló idegen államokkal az 1917. végén szintén lejáró kereskedelmi szerződések megújitásáról tárgyalhatunk. 

Bizonyos megállapodásnak tehát okvetlenül létesülnie kellett az Ausztriával való gazdasági kiegyezésre vonatkozólag, mert e nélkül nem juthattunk volna előre gazdasági viszonyaink rendezése körül a kitüzött határidőig. Volt azonban még egy körülmény, mely arra intett, hogy gazdasági viszonyaink alapjait minél gyorsabban biztositsuk és ez a körülmény: a háhoru esetleges befejezése.

Kétségtelen ugyanis, hogy a háboru befejezése hatalmas lökést ad majd a gazdasági viszonyok gyors tájékozódásának és bizonyos irányokban való rendezésének. Bárminő legyen a háboru után elkövetkező gazdasági politika, az az egy bizonyos, hogy a háboru után beálló gazdasági konjunkturát mindegyik ország gyorsan igyekszik majd felhasználni és politikai helyzetének és törekvéseinek megfelelő gazdasági összeköttetéseket igyekszik létesiteni.