A helyszín: szálloda. Reggel nyolckor fölcsengetik telefonon a portást.
- Halló! Ki beszél? Itt T.... rendőrforgalmazó. ...Maguknál egy csomó menekült szállt meg. Galiciaiak, holmi árdrágítók megint. A körmükre nézünk. Nem tud róluk?! No jó, diktálja csak be, kik jöttek tegnap. Majd jegyzem.
A portás engedelmesen bediktálja. – Rendben van! – folytatta a telefonáló. – Majd alkalmilag kiküldök egy detektívet ellenőrzésre. Lehet, hogy hosszabb figyelésre is lesz szükség. Elvárom, hogy a kezére járjanak.
- Igen is, tekintetes ur! – jelentette szolgálatkészen a portás.
Alig végződött be a telefonbeszélgetés, nagy zaj támadt az első emeleten. A vendégek kiabáltak, mert a kifényesített cipőiket ellopták az ajtó elől. Erről pedig a szállóalkalmazottak véleménye szerint csak az álmos portás tehet, aki bizonyára a boldogok álmát aludta, mialatt a tolvajok besurrantak és megrakodva észrevétlenül tovább illantak. A portás természetesen élénken tiltakozott a vád ellen... kikéri magának, ő sohasem alszik... de – ejnye milyen rossz időben is telefonáltak a rendőrségtől – biztosan azt az időt használták fel a tolvajok, amikor ő háttal a ki-bejáratnak a telefonnál állt. Meg is mondta annak a detektívnek, aki, ahogy a telefonon előre jelezve volt, nemsokára pontosan megjelent a szállodában. A detektiv finoman mosolygott.
- Elég borzasztó! – vélekedett. De ő most nem az ellopott cipők miatt van itt. Ő egy pár gyanus vendéget figyel, hogy miért, majd elválik. Egyelőre azonban a portás ne árulja el a kilétét. Nyomozási érdek!...
Ezzel a detektív el is tünt a szálló halljában. Egy óra lehetett körülbelül, amikor megint felbukkant.
- Titoktartás! Egy szót sem! – sugta oda a portásnak. – Ugy látom, hogy jó nyomon vagyok. Veszedelmes gazembereket lepleztek le. Egy félóra mulva megint itt leszek.
Alighogy elment a detektiy, megint lárma lett. Micsoda boszorkanap is van ma?! Három-négy vendég is jelentkezett, hogy a szobájukba valaki belopózott, s ellopta a pénzüket, az ékszerüket...Pedig öt percnél tovább egyik sem volt távol. No ennek a fele sem tréfa. Most már sürgősen kell értesíteni a rendőrséget. A portás emlékezett annak a fogalmazónak a nevére, aki reggel neki telefonált, legjobb lesz, ha azt hivja fel. Összeköttetést kért tehát a rendőrséggel, s onnan T...fogalmazó urat kérte. – Ilyen nevű nincs! – volt a rövid válasz.
Nincs? Az gyanus. Talán nem jól hallotta az elébb. Abban a pillanatban befordult a szállodába két detektív. A szállodaellenőrzők közül valók voltak és mindennap megjelentek, a portás jól ismerte őket. Azoknak elmondta tehát töviről-hegyire , hogy milyen bolond nap volt a mai. A detektivek figyelmesen meghallgatták, aztán felvilágosították a derék portást, hogy álrendőrfogalmazó telefonált neki, azalatt annak társai észrevétlenül besurrantak a szállóba, s a később jelentkezett detektiv is áldetektiv, helyesebben a bandába tartozó ravasz szállodatolvaj volt...