Az ántánt hadseregben, mint ismeretes, nagyszámban harcolnak szines csapatok, melyeket az angol és francia gyarmatokról szállítottak az európai harcterekre. A legtávolabbi exotikus vidékek bennszülöttei küzdenek, különösen a nyugati harctéren, az ántánt érdekek szolgálatában. Ezeket a szines csapatokat egyáltalában nem kiméli az ántánt hadvezetősége, ellenkezőleg a legveszélyesebb pontokra és a legnehezebb szolgálatokra osztja be.

Azokat, akiket hadiszolgálatra nem használhatnak fel, a municiógyárakban alkalmazzák a hiányzó munkaerő pótlásra. Minden munició és fegyvergyárban, ahol csak lehetséges volt, szines gyarmati hadimunkásokkal váltották fel a nélkülözhető európai munkásokat, akiket azután a frontra vittek. A municiógyárakba beosztott gyarmati munkásokat a legfáradságosabb munkákra használja fel az ántánt, anélkül, hogy a munkájukat megfelelően honorálná.

Az angol és francia gyarmatpolitikával nehezen lehet összeegyeztetni a gyarmati lakosság ilyen felhasználását a harctereken és a municiógyárakban, mert a két állam békében legalább szinleg tiszteletben tartotta gyarmatlakóinak a függetlenségét és a szabadságát. Most azonban egészen nyiltan használják ki hatalmukat.