Az ujságpapirhiány e hét elején még nem oldódott meg, úgy mondják, hogy a hét végével már úgy-ahogy rend lesz, leszállítják a bécsi napilapok terjedelmét is, és a fennmaradt papirmennyiséget szétosztják az árva magyar lapok között.

Prokrusztesz ágyának nevezte némely lendületes ujság a mai magyar lapterjedelmet abban a néhány sorban, amiben a közönség elnézését kérte a hibáján kivül történt oldalkorlátozásért. Csak aki szerkesztőségben dolgozik, az tudja, hogy nemcsak ez a hasonlat talál, de az is, hogy az ujság valósággal guillotineje lett a hirlapirói munkának, s a legnagyobb keserüség, ami pályáján egy ujságírót illeti, bizonyára ez, amikor úgy meg van kötve a keze, hogy alig tudja a töltőtollát megforgatni.

Szerencsére mindig csak annyi szenzáczió volt egy napon, hogy éppen el lehetett helyezni a lapban. De mi lett volna, ha a mi jegyzékünk, amit Amerikában intéztünk, a lágymányosi rablógyilkosság, egy szenzácziós ülés a parlamentben és a német birodalmi gyülésben egy napon történtek volna? Mi lett volna ebből?

Minden ujságiró és szerkesztő borzongva gondol erre az eshetőségre, ami pedig könnyű szerrel elkövetkezhet bármely napon. Melyikből adtak volna legkevesebbet az ujságok? Mindegyik téma egyaránt fontos, sőt a rablógyilkossági eset például egyenesen rendkivüli. Adja vissza a gondviselés az olvasóinknak a rendes terjedelmű mindennapi ujságját. Vagy még radikálisabban: adja vissza a békét.