Lásd: Testvér kell nekem most, kicsi hug
szürke, vagy kék szeme legyen mély és szelid,
ajkától szivemig ne legyen semmi út
Tegye a homlokomra keskeny kis kezeit

csititsa el borúmat halk és finom beszéde,
havazza be az útat, akit a könny kiváj
és arcomat fürössze megirhatlan zenéje
nyilt és nyugodt lelkének, mikor az este fáj.

Mert fájnak a magányos esték. Késnek
felgyúlni lámpák, csillagok, remények
horzsol idegen nézés, megüt a vak közöny -

oly rémitő a város a szörnyű ember-sokkal
- ha most valaki átütne gyilokkal
felemelném szemem s így szólnék: Köszönöm.