Egyik forgalmas bérház házfelügyelőjéhez a minap három katona állitott be. Komolyak, sőt zordak valának. – Katonai rendőrök vagyunk! – mondották. – Biztos tudomásunk van arról, hogy a házban lakók közül többen egyáltalában nem szolgáltatták be réztárgyaikat. Adataink szerint itt vigan törik még a cukrot rézmozsarakban … Jöjjön hát velünk, majd sorra járjuk a lakásokat!

A házfelügyelő nem volt túlságosan elragadtatva a neki szánt szereptől, de hát törvény törvény. Úgy kellett tennie, ahogy mondották. A rekvirálást felülről lefelé, a III. emeleten kezdték. A bizottságot természetesen ijedt arcok fogadták. A katonák mindenekelőtt körülnéztek a konyhában, azután sorra vették a szobákat és lefoglalták a rezes holmikat. Mert mi tagadás benne, találtak is elég apróságot. Egy-két lakásban azonban egészen eredménytelenül jártak. Igaz, hogy a házmester megfigyelése szerint kissé lanyhán is jártak el. Egyik helyen például egészen elnéztek egy rézmozsár felett, még pedig elég szembetünően diszelgett a konyhapulton.

- Valóságos művész lett ma mindenki a dugdosásban! – jegyezte meg az a katona, aki ugy látszott többrendbeli csillagos voltánál fogva is a rekvirálóbizottság vezetője volt – és mindenki dugdos. Azt még értem, ha élelmiszereket rejtegetnek, de az már sok, ha a réztárgyakra is féltékenykednek. Azokat ugyan nem lehet megenni. – És nagyot nevetett a lapos viccre. – Hanem hopp! Egy jó ötlet! Házfelügyelő adja ide a padláskulcsát. Maga pedig – szólt vezénylő hangon a haptákoló két katonához – amig mi itt a lakásokat járjuk, átfogják kutatni a padlást. Alaposan vegyenek mindent szemügyre! Értik?!
A katonák megértették és csakhamar a padláson termettek.
- Maga, házfelügyelő úr, velem marad! – rendelkezett tovább a szakaszvezető.
Jó félórába telt, míg a lakásvizsgálatot elvégezték. Nem igen találtak valamit. Igaz, hogy a szakaszvezető úr nem is igen buzgólkodott. Láthatólag elunta már régen a dolgot.
- Ejnye, hol vannak a legényeim? – érdeklődött végül. – Mindjárt utána nézek, mit végeztek?
És fürgén felszaladt a padlásra, majd tiz perc mulva kijött onnan. Dühösen látszott.
- Ezek a mamlaszok, se szó, se beszéd, elmentek. Egyszerüen itt hagytak. Nem láttak, s azt hitték, hogy már elmentem. Különben mindenképpen ellátom a bajukat … Végeztünk. Jó napot, házfelügyelő úr!
A házfelügyelő illedelmesen köszönt és bevonult a kuckójába egy kis ujságolvasásra, melyben éppen megzavarták a rekvirálók. El is felejtette talán estére az egész dolgot … ha le nem szalad hozzá egyszerre két-három, majd a negyedik lakó is.
- Feltörték a padlásunkat. Mindent elcipeltek onnan.
Tényleg ugyszólván valamennyi padlásrekesz ki volt fosztva. A házfelügyelőnek rögtön a rézrekvirálóbizottság jutott eszébe. Jó nyomon járt. A rendőrségen pedig ráadásul felvilágosították arról, hogy a rézrekvirálás is humbug, betörők trükkje volt. Arra jó, hogy azalatt a banda szabadon kirámolhassa a padlásokat.