Mintegy húsz év előtt Svájczban kezdték a vasúti kocsikat először tisztán vasból előállítani. A próba olyan jól bevált, hogy azóta más államokban is követték a példát. Az északamerikai Egyesült Államok egyes vasúti vonalain már számos tisztán vasból készült vasúti kocsi szalad. Az európai államok közül Svájczon kívül a porosz államvasútak használnak még ilyen kocsikat.

Erre a változtatásra mindenekelőtt az a körülmény kényszerítette a waggongyárakat, hogy a waggonok előállításához alkalmas fa évről évre drágult és beszerzése mindinkább nehezebbé vált. Ezenkivül a tisztán vasból készült waggonok számos előnyös tulajdonsággal bírnak a fawaggonokkal szemben. A vasúti szerencsétlenségek statisztikája ugyanis azt mutatja, hogy igen sok sérülés és halál abból a körülményből származott, mert a vasúti waggonok fából készülnek.

A fa mindenekelőtt tűzveszélyes; évről évre számos emberélet pusztul el azért, mert a vasúti kocsik meggyulladnak. A fa ezen kívül kis ellenálló erővel bír, úgy hogy összeütközések alkalmával a kocsi könnyen szétrombolódik. Az ilyen balesetek alkalmával a szétrepülő fadarabok maguk is súlyos sérüléseket okoznak. A vasból készült waggon ezekkel szemben nem gyúlékony, nagy szilárdsággal és ellenállóerővel bír, úgy hogy összeütközések alkalmával nem rombolódik szét. Ezenkívül – paradoxonnak látszik, de mégis úgy van – ugyanazon térfogat mellett, könnyebb mint a fából készült.