Aradon, ez elmult hét országos ügyeinek az egyik kimagasló eseménye volt. Hadifogságban, idegen földön szóról szóra ugyanugy játszódtatta le a maga lelki szomorujátékát Filippovich Golokvin Tivadar szamarkandi születésü huszonhároméves tanárjelölt, mint odahaza tette volna, a kies és szépnevű Szamarkandban. Ez az asszimilálódás, mimikrizálódás, akklimatizálódás igen igen sajátja az orosz embernek. Hogy mennyire, mindennél jobban illusztrálja alábbi igaz történet, amelyet vagy hallottunk, vagy olvastunk valahol:
Muszka foglyot utalnak át egy földbirtokos családhoz. A muszkáli igen szimpátikus fiú és a család rokonszenvvel fogadja. Hogy megértessék magukat, előveszik összes szláv tudományukat. Dadognak románul, tótul, francziául, angolul, a jó muszka azonban mindebből nem ért egy mukkot sem. Végre is elkeseredetten kérdi:
- Hát itt senkisem tud magyarul?