A pergőtüz után, a roham keresztül hajszolása után, mikor az emberek mind a kétoldalról egy tömegbe kavarodnak, a vérben fetrengenek, a tömegből mint a két irányban vékony vonalakban kerülnek hátra felé a sebesültek. Kit hoznak, ki a maga lábán keresi föl a kötözőhelyet, de egyik sem tudja, hogy mi sors vár rá?

Megéli-e a gyógyulást, s hogy mit hagy el harmónikus természetalkotta testéből? Hónapok mulva látjuk azután a kéz-, a láb-, a szemnélküli hősöket, amint a borzalmas időszak emlékeiként a testi hiányukkal indulnak neki az uj életnek. Ezeknek a csonka, vagy csonkított munkáskezeknek szól a már meglévő és a még azután megalkotandó emberkézpótló technikai alkotások sora, amelyeket éppen ugy szerkesztenek, hogy vagy egyáltalán nem kell hozzá vezető emberkéz, vagy ha már kell, elég hozzá egy kar is, vagy az sem akadály, ha a vezetőnek egy lába van.

Ilyen mechanizmus a burgonyavetőgép is, amelynek modelljét itt látja az olvasó. Nézzük előbb meg a szerkezetet. A gép két főrészből áll. A burgonyatartó-szerkényből és az ehhez tartozó ásó, ültető és takaró lapátos dobbal és az egész szerkezetet huzó kocsirészből. Az ásó-, ültető-, takaródob apró kis rekeszekből van összeillesztve. Minden rekesz alsó lapja egy-egy ásólapátban nyulik ki. A kocsi huzásával a dob a lapát csucsokon, mint egy szöges keréken fordul tova.

Amint egy lapátcsucs a földre ér, belemélyed a talajba a mikor kiemelődik, egészen szabályos mélyedést, krumpligödröt emel ki. A dob kis rekeszei előtt van a krumplifotó-csáp, amely a dob peremére hulló burgonyából egyet megragad, magával emeli a forgás irányába, s mihelyt a tető felé érkezik, egyszerűen benyomja a rekesz nyiláson a rekesz belsejébe.

Mikor azután a rekesz a képen is látható meghajlított hengerhez érkezik, a henger alsó végén kihull az imént benyomott burgonya és pontosan abba a kis verembe esik bele, amelyet a lapátos, ásós kerék megfelelő ásója a részére kiemelt. Az ásókerék előtt van egy lapos fémlemez, amely a földet elkotorja, kiegyenlíti, lapossá teszi az ásó előtt, s a félretolt föld ott marad a gép alatt. Hátul, a gép befejezéséül ott van a kotrólapát, amely még a szétteritett felső földréteget összekotorja és ezzel a burgonya vermeket befödi.

A két szélén a gépnek vagy egy-egy korong, amely barázdákat huz a krumpliültetés két szélén, s ezzel jelöli meg azt a területet, amely mellett az uj ültetés kezdődhetik. Ez a sorjelölő. Az előadottakból azonnal látszik, hogy a barázda kijelöléstől, az elültetett burgonya befödéséig emberi kézre egyáltalában nincs szükség. Az ültetődobhoz tartozó burgonyaszekrény ürtartalma kétszáz kilogrammtól egészen ezer kilogrammig terjed. Ebbe a szekrénybe természetesen emberi kéznek kell a burgonyát elhelyezni, valamint hogy emberi erő kell ahhoz is, hogy a burgonyaültető gépet huzóerő vezesse.

A gép burgonya tartalmától függ, hogy egy, két, vagy több lőerő kell-e a vontatáshoz, de a kisebb térfogatu gépet ember is könnyen tovahuzhatja. A gép kormányzása igen érzékeny mozgó összeköttetés révén laza tengellyel történik, épp ugy, mint az automobilnál, ugy hogy ehhez nem is kell erő, ehhez egy kéz mozgása is elegendő. Világos ennélfogva, hogy egykaru rokkant katona minden nehézség nélkül vezetheti azt a gépet. Bár a burgonyaültető-gép nem uj, nem a háboru szülte, a rokkant katonák foglalkoztatása miatt időszerüvé vált.
Ezen a fonálon haladva, elérkezünk ahhoz, hogy az élet minden terén átalakulás várható a háboru után.