Az angliai drágaság
Milyenek a közélelmezési viszonyok ellenségeinknél?
A semleges államok sajtójában – angol lapok nyomán – érdekes hirek jelennek meg az angol gazdasági helyzetről és ezzel kapcsolatban az angolországi drágaságról.
Angliában a buvárhajóháboru olyan helyzetet teremtett, hogy a drágaságról már alig van szó, mert bármilyen magas árakat megfizetnek a fogyasztók, csakhogy élelmiszerekhez, árukhoz jussanak. Igen érdekes Weekly Dispaich egy utóbbi számában a következő három kis hirecske, amely rávilágit az anlgliai állapotokra.
1. A londoni cipőkereskedők a cipő árát ismét emelték hat pencével. Rövid három hónap alatt ez már a negyedik áremelés.
2. A biztositó-intézetek alkalmazottai Angliában, Irország, Skóciában és Walesben beszüntették a munkát, mert a drágasági pótlékot, amelyet kértek, nem adták meg nekik. Megjegyezendő, hogy Anglia a biztositó intézetek klasszikus hazája s a sztrájk több ezer munkás és alkalmazott szomoru helyzetére igen jellemző.
3. Számos városi közigazgatás széninségbe jutott az utóbbi időben, ami a közlekedést komolyan veszélyezteti. Amerika után Anglia a világ első széntermelő földje és az ország nemzetgazdái azt a tételt állitották fel, hogy a szállitási nehézségekkel való küzdés a hiányos kultura és civilizáció következménye.
Az uj élelmezési diktátor lord Rhonda, aki nemcsak az élelmezési ügyek intézésével van megbizva, hanem az ő vállára nehezedik az összes szükségletek megfelelő kielégitése is, hatalmas nehézségekkel küzd. Rövid ideje van csak még uj hivatalában és igy még nincs meg az a kellő gyakorlata, ami egy ilyen fontos és nagy szakismeretekkel biró állás megfelelő betöltésére szükséges.
Egyébként egy igazi közélelmezési diktátor halt meg a mult napokban. Sir Joseph Lyons volt Anglia valódi nagytehetségü szervezője, aki tehetségét a békeidőben felállitott gazdasági vendéglőkkel mutatta meg. Ezek a vendéglők tiszta és egészséges helyiségek voltak a munkásosztály részére, ahol olcsón és jót ehettek.
Nemcsak Londonban, hanem egész Angliában egymást érték ezek a munkásházak. Sem Lloyd George, sem más angol államférfi vagy hivatalnok nem tudott szervezőképességével olyan sikereket elérni, mint Joseph Lyons. És e sikerek dacára is ezek a vendéglők a háboru első szelére abbahagyták müködésüket.
Ha még a buvárhajó pusztitásait is hozzávesszük az általános bajokhoz, akkor igazán Angliában nem irigylésreméltóak a viszonyok.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!