Szemesnek áll a világ! Régi mondás, mellyel még ősapáink biztatták magukat. Ma már azonban nem elégséges a közönséges szemesség ahhoz, hogy valakinek annak rendje szerint – álljon a világ. Sőt épp az ellenkezője az egyedüli mód a gyors boldogulásra. Nem szemesség, hanem jófajta szemtelenség kell hozzá, amelyet az árdrágitás mindennapos műveleteitől kezdve a szemérmetlen csalásig bőven produkál ma ez a mi összevissza forgatott időnk. És ebből már nemcsak a raffinált városi élet, hanem a jó vidék is kóstolót kap minduntaltan.

Bizonyára egyike a legékesebbeknek ezek között az a csavaros furfang is, mellyel mostanában dunántúlon az ugynevezett tyukászok próbálkoztak, még pedig legtöbb helyütt nevezetes sikerrel.

Hogy mi az a tyukász? A falusiak tisztában lesznek vele, a városiak tájékoztatására azonban hadd álljon itt egy kis ismertetés! A tyukász ama vándorfajtához tartozik, mely nagy és számos ketrecekkel végig barangolja a falvakat és a mi lábas jószág, tojás akad, azt akár az utolsó példányig is összeszedi.
Nagyban veszik, olcsó áron is s arról természetesen senki sem tehet, ha tyuk, liba, kacsa, tojás, mire a városi piacra kerül, már csak a hadseregszállítókat tudja megörvendeztetni. A falu azonban ma már nem olyan szűz talaj, mint régen volt, a falu is tanult és megveszi bizony a tyukászon is a drága lábas jószág és tojás árát. Mit tesz tehát egy pár élelmes tyukász?!

- Mennyit kér a tojás darabjáért? Harminc fillért. Nem rossz. Azt akarja, hogy becsukassam magát.
A nénémasszony nagyot néz. Hát már miért csuknák be azért, más is, mindenki ennyit kér…

- Látszik, hogy nem olvasnak ujságot. Mert akkor tudnák, hogy a kormány zár alá vette a tojást. Abból senkinek sem szabad, még egy szemet sem eladni. Nehogy megpróbálja és a városba vigye! Elveszik a tojást, magát meg ráadásul lecsukják. Még mindig nem érti? Egy hete már, hogy Budapesten megalakult a tojásközpont. Csak nekünk van jogunk tojás vásárolni és mi is beszállítjuk a központba, onnan osztják szét, akinek kell.. Egy tojás maxiára husz fillér. Aki ennél drágábban adja, vagy a tojásközpont kiküldöttjén kívül másnak is elad, kétezer koronáig büntetendő és hat hónapig elzárható. Szóról-szóra igy áll a rendeletben. Hát csak ide azzal a tojással, néném! Most már nem lehet ám ugy kereskedni, meg drágitani, mint azelőtt…

- Nem adom én. Akkor inkább megeszem magam!
- De nem addig van ám! Ha nem adja szép szerivel, hát megrekviráljuk…
Erre a nénémasszony mégis csak odaadta a tojást és odaadták a többiek is, mivel hát a törvény akkor is törvény, ha nem is esik jól.

A ravasz tyukászok tehát jó és bő vásárt csapnak. Még most is folytatnák, ha egy pár helyt – városhelyen – furcsának nem találták volna, hogy a tojás egészen lemarad a piacról. A falusiak nem hoznak. Utánajártak tehát és akkor derült ki a – „tojásközpont kiküldöttjeinek” csalafintasága. Természetesen nyomban felvilágosították a falubelieket, hogy tojásközpont, meg rendelet nincs. A felvilágosításnak meg is lett az eredménye. Egy pár megint próbálkozó tyukásznak alaposan – beverték a fejét.