Magyary, aki hirtelen elhatározással a Király-szinház szinpadáról az Apolló-kabaré dobogójára lépett, nagyon otthonosnak érzi magát működése uj területén és már aratja is a sikereket a maga kedves, fanyar, angolos humorával, amelyet még a Nagy Endre kabaréból ismerünk nagyon rokonszenvesen.

Más ember, ha ilyen fordulópont történik az életében, néhány nagyon eltöpreng azon, hogy hogy lesz, mint lesz. Jó volt-e állást cserélni, mikor hiszen a Király-szinházhoz hány száz szinész kivánkozik, hányan tartják az operettszinészek Mekkájának a Király-színházat? Magyary azonban nem úgy tett.

Ungerleider Mórtól, a "mozipapától", uj gazdájtól felvett egy tekintélyesebb összeget s azzal felment a Fészekbe, ahol olyan istenigazában kimulatta magát, ahogy mulatni háboruban egyedül csak a Fészekben lehet. Pezsgőzött és a legszebb magyar göböly husából készített pecsenyét magának, a bakkasztalra egymásután dobta oda a legnagyobb zsetónokat, amelyek azonban sehogysem akartak megfiadzani. Megkérdeztük Magyarytól, meddig tart még az eszeveszett mulatás.
- Már vége van, - felelte sok lemondással.
- Vége? – csodálkoztunk.
- Az előlegnek!.. – mondta és szivből kaczagott hozzá.